Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Kisbán Eszter: „Köleskását hoztam, mégpedig cukrozva…” (A cukor bevezetése a parasztoknál Magyarországon)
ben is, nem jelentette azt, hogy minden helységben, illetve adott helyen minden lakodalomban tényleg ott is volt. 64 A Makó 1826 vőfélykönyv Mézesről с beköszöntője nyilván egy cukros étel tálalásának alternatívája szükség esetén. Még 1890-ben is mézezve, cukrozva alternatívát csempészett be a cukros kása beköszöntőjébe a kiskunhalasi variáns. Néprajzi gyűjtésekből is tudjuk, hogy a legutóbbi századfordulón a lakodalmi kása gyakran mézes volt, mint Szeged környékén 1900 előtt 65 és sokfelé másutt. Mindezeken kívül akár a kása, akár sütemény „cukros" verse elmondható volt akkor is, havalójában éppen nem volt cukros az étel. Ilyenkor egyszerűen tréfába hajlott a szó, mint egyébként a szövegek sok más helyen. Amint láttuk, elő lehetett vezetni a cukrot gyömbérrel egyenesen tréfának szánt mulattatóban is (1875). Az a körülmény, hogy a cukor mind az új, mind az egymásról másolt vőfélyszövegek többségében benne volt, és így verses fomájában majd minden faluban sokat szerepelt, minden bizonnyal követendő mintát is állított egyúttal, amire törekedni illett. Gyermekeinek lakodalmára ezt kiállítani a XIX. században a parasztok többségének nem jelentett megoldhatatlan nehézséget és egyre többen és többen tették is meg. Ebben a szakaszban végig súlyt helyeztek rá, hogy a cukor az ételen látható maradjon, amint azt a szövegek az 1793 utánitól és 1826-tól egészen 1906-ig újra és újra kifejezik. A cukorhasználat első szakaszában az ünnepi „sütemények" maguk nem cserélődtek ki. Maradtak a korábbi fánkok, kalácsok, lepények, rétesek, bélesek, s ha az utóbbi kettőből készült cukros változat is, a többség ezekből is alighanem sós maradt. Erre utal például az öregek panasza a XX. században, akkor, amikor a sós túrós béles és rétes a nagy ünnepekről teljesen eltűnt. Néprajzi gyűjtésekből tudjuk, hogy az Alföldön a századfordulón népszerű bélestöltelék volt a kása. Maga a bélesnek nevezett sütemény pedig gyakran tulajdonképpen fedetlen lepényforma. így a cukros sütemény a múlt században lehetett éppenséggel az édes kása másik alakja is. Korai új formák: torta, kávé A XIX. század folyamán a parasztünnepeken két új sütemény jelent meg. Az egyik a rábaközi vőfélykönyvben felbukkanó kuglóf {kugli, 1867), ami ott az északnyugati Dunántúlon akkor már az ünnepi tésztasor integrált tagjának látszik. Az országban egyébként 1835 a legkorábbi kuglóf adat, amikor Kunoss Endre idegen szavakat magyarosító szótárába bekerült (kuglupf, TESZ). A. kor legelegánsabb szakácskönyve, a Czifray-féle, bővített kiadásában 1840-ben ilyen néven még nem szerepelt. 66 Hazájában, 64. Parasztlakoma leírást legkorábban másodlagos forrásból ismerünk. Gvadányi 1793-ban elbeszéli hőse, az 1734-ben született Rontó Pál keresztelői lakomáját. Az apa a legjobb módú parasztgazda Sajókeresztúron, a lakoma hiteles és óriási. Használtak sáfrányt, borsot, gyömbért; cukorról nem esik szó. Vajon azért, mert 60 évvel visszavetítette, vagy mert Gvadányi cukorellenes? GVADÁNYI József 1793.6-16. - Az igazsághoz tartozik, hogy a 19. század első felének legrészletesebb elsődleges forrásai, Kiss Bálint szentesi, Jeremiás Sámuel vajszlói és a Tolna megyei Apátiról készült lakodalmi leírások is hallgatnak a cukorról. Igaz, hogy a rangos szentesi menün nem volt önálló kásaétel. Itt egy húsétel készült édes - mézes - lével. FILEP Antal 1971. 130; HOFFMANN Tamás 1954. 527-529; SCHRÄM Ferenc 1967. 576. 65. BÁLINT Sándor 1976-1978. II. 177, III. 93. 66. CZIFRAY István 1840. tartalomjegyzék. 17 Az egri múzeum évkönyve 257
