Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kisbán Eszter: „Köleskását hoztam, mégpedig cukrozva…” (A cukor bevezetése a parasztoknál Magyarországon)

A következőkben a Vetró [1878] 1911 szöveget idézem: „ Tésztasütemény Itt van fáin lisztből jó féle sütemény, Nincs ebben sem ánizs, sem mustár, sem kömény, Czukorral vegyitve nem is igen kemény, A ki ilyennel él, nem bántja a köszvény. Éljen! Elhoztam végre hát a jó béleseket, Mazsola-szőlővel telt édességeket, Tudom, hogy szeretik az itt lévő szüzek, Annál is inkább az öregek és őszek. Éljen! Édes ez uraim, valamint a vont méz, Mindjárt megkívánja az ember ha rá néz, Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz, Fogjon hát meg minden darabot kilencz kéz. Éljen! (Az új második versszak 3-4. sora, káposzta-beköszöntőben, már az 1826-os makói kéziratos vőfély könyvben szerepel.) A századforduló körül öt új szöveget ismerünk. Kéziratos vőfélykönyvből való a hajdúnánási, 1899-ben, amely azt is figyelembe veszi, hogy sok helyen bizony nagy ünnepre is még mézzel édesítenek: „Süteményről: Bejöttem én ismét egy kis süteménnyel, El is van készítve czukorral és mézzel, De mindenek felett kérkedik szinével, Meg is elégesznek, tudom, az izével." Horváth Károly Szent István Társulat kiadású vőfélykönyvében, 1900: „Tésztás sülteknél: Tésztásfélét hoztam, jó ez változásnak, Engedjünk helyet a régi jó szokásnak, Meg van ez czukrozva - mondhatom emberül, Láthatja akárki, ha eléje kerül. Ez nem borkorcsolya, igen czukros fajta, Az édesszájú nők - tudom - kapnak rajta." Festő Szabó István Pécsett kiadott vőfélykönyvében 1906

3

: „Rétes feladás. Felhoztam a rétest, pompásan megsütve, Ugy a mint tanultam, czukorral behintve, Egyék meg jó izün, utolsó feladás, Siessenek, im már itt van a muzsikás." 253