Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kisbán Eszter: „Köleskását hoztam, mégpedig cukrozva…” (A cukor bevezetése a parasztoknál Magyarországon)

Magyarországon, az átlagfogyasztás lassabb és késői felfutásával, olyan helyzetben vagyunk, hogy a következőkben megkísérelhetjük nyomon követni, milyen lépésekben tagolódott be ez a kiindulásként luxuscikk a paraszti táplálkozásba. Magyaroszágon parasztok cukorhasználatáról csak véletlenül akad korai elsődleges forrás. Ez idő szerint az első ismert ilyen REGULY Antal gyűjtőfüzete 1857-ben az Ipoly menti palócokról, a füle ki járásban. A forgácsfánkkal („herőcze") kapcsolatban itt feljegyezte, hogy „meg czukrozva eszik".

54 Nyilván rendkívülinek érezte, azért tért ki erre a körülményre. Arról sajnos nem szólt, milyen alkalomra készítették, de nyilván ünnepre, és későbbi körülményekből arra következtethetünk, hogy nem túl gyakran, esetleg csak egyszer egy évben. WIENER érvelésétől indíttatva megnéztem, volt-e a közelben cukorgyár. Volt; Nógrád megyében egy, az 1853-ban indult és viszonylag nagy teljesítményű kishalápi.

55 Közvetlen összefüggést azonban egyelőre mégsem tételeznék fel. Fánkfélén a rászórt cukor jól látható marad, s így az ízhatás mellett tiszteletet parancsoló látványt is nyújt. Cukrozott fánkról korai másodlagos forrás is beszámol, az eset tehát aligha volt egyedülálló. Debrecen és Kiskunhalas közt mozgó, énekeskönyvet vezető férfiú 1813-15-ös gyűjteményében, egy Tanuld asszony az uradat megbecsülni kezdetű intő-oktató lakodalmi énekben, a következő strófa olvasható: „A sült tököt, kukoricát tartsd magadnak Tiszta lisztből fánkot süssél a párodnak Cukrocskával cukrozd meg, Apró szőlővel hintsd meg, te uradnak." A kukorica említése jelzi, hogy az oktatás parasztmenyecskének szólt.

56 1896-ban a borsodi matyó lakodalomban hatfogásos lakoma során cukorral és fahéjjal meghintett tejbekását írt le ISTVÁNFFY Gyula.

57 A századfordulón tartott lakodalmakra 1963-ból visszaemlékezve Dél-Zemplénben is cukros-fahéjas tejbekásáról beszéltek.

58 Az utóbbi típusú példákat lehetne szaporítani, helyette azonban nézzük inkább, mióta van szó parasztünnepeken cukros kásáról. A parasztlakodalmak menüjéről a XVIII. század végétől kezdve vannak tudósítások, de ezek csaknem száz éven át elsősorban vőfély könyvek. A forráscsoport nem problémamentes, tanúságtételéről azonban nem mondhatunk le. Mivel sajnos kritikai feldolgozásuk sincsen, kénytelen leszek az idevágó részeknek a forráscsoport egészében elfoglalt helyéről is szólni. A váci nyomda második vőfélykönyve az első fennmaradt kiadvány, amely részletes lakomarendezést tartalmaz. A füzet 1793 után jelent meg először, majd sorozatosan újra a váci vásárokra. Változatlan szöveggel budai kiadótól is maradt fenn példánya 1845-ből. Kilencfogásos lakomán 7. fogásként kását cukrozva és 9. fogásként „tészta 54. REGULY Antal 1857/1975. 112. 55. WIENER Moszkó 1902. 254. 56. STOLL Béla 1963. 640. Révész Pál énekeskönyve, 30. vers 3. versszak. Ezt az adatot, valamint a teljes Makó 1826 vőfélykönyvet Küllős Imolától kaptam, aki a Kecskemét 1839 kéziratos vőfélykönyvre is felhívta a figyelmemet, amit neki ezúton köszönök. 57. ISTVÁNFFY Gyula 1896. 169. 58. Cigánd, Vajdácska - Magyar Néprajzi Atlasz, Kisbán Eszter gyűjtése. 249