Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története
ugyanazon szóban kétféle jelentés él: 1. aszú szőlőből készített finom bor; 2. töppedt szőlőszemek, melyeket különbözőképpen konzerválnak. Itt jegyzem meg, hogy a magyar irodalmi nyelvben a hangátvetéses mazsola vált általánossá, de az erdélyi köz- és népnyelvben ma is malozsa az elterjedtebb. RIMAY János (1570 k.—1631.) feljegyzése, mely valamikor a XVI. és XVII. század fordulóján keletkezett nagyon fontos dokumentuma a tokaj-hegyaljai bor készítésének. BALASSI Bálinthoz fordulva többek között ezeket írja: „Malozát is kívántál fáradsággal, törődéssel, egészségednek epedésére, vérednek temérkedésére, elmédnek szelédkedésére, értékednek kevesedésére honyodban onnan hozatni, a hol maloza gyanánt isszák, vagy inkább innya kívánják a te tarczali, mádi, szánthai, zombori boraidot". 16 Az idézetből kétségtelenül kitetszik, hogy a maloza olyan külföldi, finom bor, mely az emberi jótulajdonságokat fokozza. Ennél azonban a hegyaljai borok még nagyobb erejűek, kiválóbbak, de bizonyos hasonlóság van közöttük. Lényegében a maloza = aszúszőlőbor, ami talán eleinte párhuzamos elnevezésként szolgálhatott. A malozsa és az aszúszőlő közötti meglevő kapcsolatot egy Kolozsvárról származó 1620. évi feljegyzés is bizonyítja:„Egy Mása Aszszuszeölótü\. . .Egy Mása Malosaszeölótül. . ," 17 A XVIII. század végén és a XIX. század elején még jól érezték ezt a kapcsolatot. 1793: „Az aszszúszőlőből készítik a malósát." 1799: „Ha az ember a szőlőfürtöt meghagyja aszni, aszszúszőlő vagy malósa lesz belőle". 1807: „A malozsa és aprószőlő .. . nem egyéb töppedt vagy aszszúszőlőnél". 18 Ezért elképzelhető, hogy az olasz módszernek megfelelően készítettek hazánkban malozsa bort. Ezt bizonyítja Bornemissza Anna fejedelemasszony 1680-ban leírt szakácskönyvéhez kapcsolt Kulcsármesterség, mely a borokról is hasznos tanácsokat ad. „Aszúszőlőbor kiváltképpen való: Végy tengeriszőlőt - három fontot, fahajat - négy lothot; főzd meg édesmustban s töltsd ostán egy hordóba a musttal együtt. Tizenkét nap alatt megtisztul". '" Ez a bor nagyon alkalmas a betegek számára, mert erősíti azokat, a gyomrot, májat, vesét tisztítja. A szó eredetével kapcsolatban az etimológusok megállapították, hogy valamelyik északolasz nyelvjárásból, velencei közvetítéssel került hozzánk. Az olaszon és a magyaron kívül megtalálható a németben, franciában és a szerbhorvátban is. „A magyarba az északolasz nyelvjárásokból került, az itáliai szőlő- és borkultúra hazai elterjedésével kapcsolatosan". 2 " A Földközi-tenger környékén ismertek tehát olyan töppedt szőlőbogyókból készített finom, édes bort, melyet a görögöktől kezdve, a rómaiakon át, a középkorban is készítettek és hazánkban is fogyasztottak. Igaz eleinte a magasabb körökben, a XVI. században már a társadalom középső rétegei is hozzájutottak. A latin leírások, a malozsa ismerete, nem utolsó sorban az a tény, hogy a török háborúk miatt a behozatal megnehezedett, sőt megszűnt, egy olyan kísérletező korszakban, mint amilyen a XVIXVII. század, nálunk is megpróbálhatták annak itthoni előállítását. Tokaj-Hegyalja a középkorban már jelentős szőlőterületekkel rendelkezett, de mégsem tartozott az olyan kiemelkedő borvidékek közé, mint Buda, Sopron, Eger és a Szerémség. Ez utóbbi nagyon hamar, már a XVI. század első harmadában török uralom alá került és lényegében megszűnt nagyhírű, egyesek szerint római gyökerű (Sirmium) 16. RADVÁNSZKY Béla 1904. 257. Erre az adatra KLANICZAY Tibor hívta fel a figyelmemet, amit itt is megköszönök. 17. SZTA 1:483. 18. NSZ. 19. LAKÓ Elemér 1982. 252. 20. TESZ 2:868. 226
