Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Kapros Márta: Az őrhalmi menyecskefőkötő és készítője
Lúdgéga: kb. 1 cm széles, ezüst színű szálakból szőtt, gyári előállítású szalag. 20-40 m. Göndörrojt (ezüstrojt, rezesrojt): az előbbihez hasonló ezüstszálakból, gyárilag készült rojt szegőcsík. - 5 m. Villus ka: készen árult díszcsík apró üveggyöngyökből fűzve. Mintázata részleteiben különböző lehetett, amit meghatározónak tartanak benne: egy apró virágot formáló motívum (tömör üveggyöngyökből fűzött kör, közepén egy nagyobb, vagy más színű, tömör vágott, illetve üreges, gömb formájú gyönggyel) 28 ritmikus ismétlődése. Háromféle színűt különböztetnek meg belőle -.fehéret, rózsaszínt és kéket. Lényegében a domináns színt jelölték meg ilyenformán, mert általában nem csak egyszínű (ezüst mindig volt benne) gyöngyökből állt. Az őrhalmiak elsősorban a fehéret vásárolták, legfeljebb egy-egy sorra számoltak színeset. -12-15 m. Fényesgyöngy: gömb formájú, üreges, foncsorozott üveggyöngy. Csomagban árulták. Egy csomag: egyenként kb. 20 cm hosszú füzérekből 12 db, egyik végüknél összefogva. -10 csomag. Rojt vagy ördöglakat: az előbbi ezüst színű, sodrott fonálból készült 4-5 cm-es szegőrojt; gyakrabban használt változatán a rojt végein ezüst fiitterek (ilyenkor ezt is nevezték ördöglakatnak). Az általánosabban ördöglakatnak nevezett gyári díszcsík lényege, hogy egy cm átmérőjű, ezüstözött, kerek pikkelyek csüngtek sorban a végén. -1 méter a rojtbó\ vagy fél-fél méter mindkettőből. Szalag: 1 cm széles selyemszalag; vagy mind fehér, vagy fehér sárgával, illetve rózsaszínnel, avagy mindhárom szín. - összesen 5 m. Virág v. bokréta: különböző alapanyagú, színű textil művirágok. Anyaga szerint megkülönböztetik a plüssvirágót. Egyébként a virág formája alapján adtak nekik nevet. Külön számon tartották az alábbi fajtákat: Tearózsa: bimbót vagy dús szirmú kinyílott rózsát utánzó forma selyemből vagy bársonyból, szárral, levelekkel, több színben. Szálanként árulták. Bubulyka: kevésbé dús szirmú, kinyílott futórózsára hasonlító virágfejek, anyaguk vékony gyári vászonféle; több színben. Szálanként árulták. Fehér-orgona: sokkal inkább gyöngyvirágra emlékeztető, fehér vászonból készült; virágszálak, apró bimbókkal. Hat szálból álló csokrokban árulták. Kukorica: fehér gyári vászonból készült, egyszerű elemből való, füzéres virág. Hat szál volt egy csomóban. Ezenkívül a bolti kínálatból alkalomszerűen másféle művirágokat is megvásárolhattak a főkötőhöz, de ezeket, ha mégoly valósághűek voltak is, nem jelölték külön névvel, csak virágnak mondták. A virágok mennyisége, színe, fajtája volt az, amiben a megrendelő döntött. Úgy válogatta össze, ahogy tetszett neki, illetve ahogy pénze engedte. Ha azonban Bíró Viktor jelen volt a vásárlásnál, többnyire rábízták a válogatást. Bizonyos átlag a nagyobb virágok mennyiségét illetően kialakult. A homlokpántra legalább hét kellett, de a főkötővarró szerint kilenccel volt igazán szép. A hátulsó szalgcsokor fölé általában hetet rendezett el, de volt, aki erre is megvette a kilencet. Rezgő: ezüst színű, rugalmas drótból alakított, 1-2 mm átmérőjű spirál. Motringban (csomó) árulták. - 2 csomó. Az eddig felsorolt bolti árucikkeken túl szükség volt még az alábbiakra: Vászon: magukszőtte vászon, félpamutos vagy tiszta kenderből szőtt, lehetett négynyistes is. Lényeg, hogy minél jobb tartása legyen: „ahogy leszőtték a vásznat, oszt víz még nem érte, akkor jó kemény", -lm. 28. A gyöngyfélékkel kapcsolatosan alapul vettem: HORVÁTH Terézia, Baloghné 1983. 20. 206
