Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kapros Márta: Az őrhalmi menyecskefőkötő és készítője

Lúdgéga: kb. 1 cm széles, ezüst színű szálakból szőtt, gyári előállítású szalag. ­20-40 m. Göndörrojt (ezüstrojt, rezesrojt): az előbbihez hasonló ezüstszálakból, gyárilag készült rojt szegőcsík. - 5 m. Villus ka: készen árult díszcsík apró üveggyöngyökből fűzve. Mintázata részletei­ben különböző lehetett, amit meghatározónak tartanak benne: egy apró virágot for­máló motívum (tömör üveggyöngyökből fűzött kör, közepén egy nagyobb, vagy más színű, tömör vágott, illetve üreges, gömb formájú gyönggyel) 28 ritmikus ismétlődése. Háromféle színűt különböztetnek meg belőle -.fehéret, rózsaszínt és kéket. Lényegében a domináns színt jelölték meg ilyenformán, mert általában nem csak egyszínű (ezüst mindig volt benne) gyöngyökből állt. Az őrhalmiak elsősorban a fehéret vásárolták, leg­feljebb egy-egy sorra számoltak színeset. -12-15 m. Fényesgyöngy: gömb formájú, üreges, foncsorozott üveggyöngy. Csomagban árul­ták. Egy csomag: egyenként kb. 20 cm hosszú füzérekből 12 db, egyik végüknél össze­fogva. -10 csomag. Rojt vagy ördöglakat: az előbbi ezüst színű, sodrott fonálból készült 4-5 cm-es sze­gőrojt; gyakrabban használt változatán a rojt végein ezüst fiitterek (ilyenkor ezt is ne­vezték ördöglakatnak). Az általánosabban ördöglakatnak nevezett gyári díszcsík lénye­ge, hogy egy cm átmérőjű, ezüstözött, kerek pikkelyek csüngtek sorban a végén. -1 mé­ter a rojtbó\ vagy fél-fél méter mindkettőből. Szalag: 1 cm széles selyemszalag; vagy mind fehér, vagy fehér sárgával, illetve ró­zsaszínnel, avagy mindhárom szín. - összesen 5 m. Virág v. bokréta: különböző alapanyagú, színű textil művirágok. Anyaga szerint megkülönböztetik a plüssvirágót. Egyébként a virág formája alapján adtak nekik nevet. Külön számon tartották az alábbi fajtákat: Tearózsa: bimbót vagy dús szirmú kinyílott rózsát utánzó forma selyemből vagy bár­sonyból, szárral, levelekkel, több színben. Szálanként árulták. Bubulyka: kevésbé dús szirmú, kinyílott futórózsára hasonlító virágfejek, anyaguk vé­kony gyári vászonféle; több színben. Szálanként árulták. Fehér-orgona: sokkal inkább gyöngyvirágra emlékeztető, fehér vászonból készült; vi­rágszálak, apró bimbókkal. Hat szálból álló csokrokban árulták. Kukorica: fehér gyári vászonból készült, egyszerű elemből való, füzéres virág. Hat szál volt egy csomóban. Ezenkívül a bolti kínálatból alkalomszerűen másféle művirágokat is megvásárol­hattak a főkötőhöz, de ezeket, ha mégoly valósághűek voltak is, nem jelölték külön név­vel, csak virágnak mondták. A virágok mennyisége, színe, fajtája volt az, amiben a megrendelő döntött. Úgy válogatta össze, ahogy tetszett neki, illetve ahogy pénze en­gedte. Ha azonban Bíró Viktor jelen volt a vásárlásnál, többnyire rábízták a válogatást. Bizonyos átlag a nagyobb virágok mennyiségét illetően kialakult. A homlokpántra leg­alább hét kellett, de a főkötővarró szerint kilenccel volt igazán szép. A hátulsó szalgcso­kor fölé általában hetet rendezett el, de volt, aki erre is megvette a kilencet. Rezgő: ezüst színű, rugalmas drótból alakított, 1-2 mm átmérőjű spirál. Motring­ban (csomó) árulták. - 2 csomó. Az eddig felsorolt bolti árucikkeken túl szükség volt még az alábbiakra: Vászon: magukszőtte vászon, félpamutos vagy tiszta kenderből szőtt, lehetett négynyistes is. Lényeg, hogy minél jobb tartása legyen: „ahogy leszőtték a vásznat, oszt víz még nem érte, akkor jó kemény", -lm. 28. A gyöngyfélékkel kapcsolatosan alapul vettem: HORVÁTH Terézia, Baloghné 1983. 20. 206

Next

/
Oldalképek
Tartalom