Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Petercsák Tivadar: Egy gazdasági közösség a XX. század első felében. (A felsőtárkányi „volt úrbéres gazdaközönség”.)
(1923,1924,1944) is előfordult, mivel a költségvetési fedezet nem elegendő a kiadásokhoz. 1922-ben a gazdaközönség adója meghaladta a 200 000 koronát, ezért a közgyűlés kimondta, hogy a tagoknak kiosztott fa után megmaradt 38 fölösleges nyilast árverésen el kell adni, valamint értékesíteni kell a Kákás-parti kis erdőrészt is. A nyilvános árverés megtartására a gazdaközönségi elnököt, a községi bírót, a törvénybírót és öt tagot küldenek ki. A rendkívüli közgyűlés 1932. október 7-én az „égésaljai kitermelt 374 méter botfa eladását olyképpen rendeli el, hogy méterenként a helyszínen legalább 1P 80 fillér árban értékesítendő. Először felajánlandó a gazdaközönség tagjainak ilyen árban. A megmaradó fa ugyanilyen árban átadható a mészégetőknek." 33 1936-ban 81 rakat tőkét termeltettek ki, s ezt rakatonként 6 pengőért értékesítik az illetőséggel rendelkezők között. Többször döntenek a felesleges bikaszéna eladásáról is. 1932 tavaszán 50-60 mázsa takarmány értékesítését határozzák el mázsánként legalább 7 pengős egységáron. A befolyt összeget a közadóhátralékok csökkentésre kell fordítani. Az eladással Bajzát Vince elnököt és két közbirtokossági tagot bíztak meg. Az 1920-as, 30-as években több közgyűlésen foglalkoztak a nagypallagi dűlőben levő 8 kat. hold föld haszonbérbe adásával. Az 1922. augusztus 23-án megtartott árverést az elnök és két kiküldött vezette. A négy jelentkező közül a holdanként 100 kg árpa és 50 kg zab kikiáltási árra a legtöbbet - 253 kg-ot - Barta József igérte, így 6 évre ő vette bérbe a szántót. 1923 októberében azonban ismét elárverezték a földet, mert a haszonbérlő visszaadta a túl magas bérleti díj miatt. Az új árverésen a holdankénti 25 kg búza és 25 kg árpa kikiáltási árra Erdélyi Imre 105 kg-ot ajánlott, és földet hat évre bérbe vette. 1935-ben a haszonbért évi 1450 kg „tiszta szokvány minőségű búzában" állapítják meg. Bakondi lojzi Istvánnak adják bérbe azzal a kikötéssel, hogy a „haszonbér minden évben egy összegben, a cséplést követő 8 nap alatt, de legkésőbb minden év augusztus 15-én fizetendő a búza aznapi árán, vagy természetben a Gazdaközönség magtárába beszállítva." 34 A közbirtokosság rendelkezett egy magtárépülettel, amelyben egyrészt az apaállatok abraktakarmányát őrizték, másrészt az 1880-as évektől zab vetőmagtartalékot képeztek. Ebből a hitelképes birtokossági tagoknak vékánként 5 liter kamat mellett tavaszi vetőmagkölcsönt nyújtottak. A gazdasági magtár készletéért a mindenkori elnök volt a felelős, választás után át is vette a készletet. 1922 januárjában 56 véka és 20 liter, 1925. január 1-én 64 véka zab volt. A kölcsön vetőmag visszafizetése nem ment zökkenők nélkül, hiszen az 1937. január 31-i közgyűlésen Szakács Pál előadja, hogy a gondos kezelés mellett már 2-3 vagon terménynek kellene lenni, de a készlet inkább évről évre apad, nemhogy növekedne. Ezért a közgyűlés elhatározza, hogy az elnök minden év december 31-ig köteles a választmány előtt a terményről és kamatairól elszámolni. Az épület 1943-ban már gondozatlan, javításra szorul, ezért úgy döntenek, hogy a magtárat és a takarmány készletet átadják községi kezelésbe. Kikötik azonban, hogy a község a telekkönyvileg úgyis a nevén álló épületet javíttassa ki, és ott az apaállatok részére rekeszszenek le egy megfelelő kamrát. A gazdaközönség tulajdonát képező erdőkben és legelőkön gyakorolható vadászati jogot rendszeresen bérbeadták. Az 1930-as években 500 pengőért (1932) Nemes Aladár ny. egri mérnök bérelte, majd 1937-ben a Jászkiséri Vadásztársasággal kötöttek haszonbérleti szerződést (évi 810 pengő). 1939-1942 között a legelőt lőgyakorlat céljára adták bérbe a honvédségnek június és augusztus hónapban 10-10 napra. Ezért napi 15 pengő bérleti díjat kaptak. 33. HML.V-230/14. 34. HML.V-230/14. 1935. augusztus 18-i közgyűlés. 155
