Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Petercsák Tivadar: Egy gazdasági közösség a XX. század első felében. (A felsőtárkányi „volt úrbéres gazdaközönség”.)

ügyelt a pénztáros tevékenységére, csak az ő utasítására fizethetett ki bármit. Ügyelt, hogy az alkalmazottak rendesen ellássák feladatukat, felügyelt a legelők karbantartására, a legeltetés rendjére, az apaállatok megfelelő takarmányozására és gondozására. Fakitermeléskor ő kérte a vágási engedélyeket, ő irányította a faosztást. Felsőtárkányban rendszerint az elnököt bízták meg az új bikák beszerzésével is. Az elnöknek az 1930-as N évek végéig nem járt tiszteletdíj, de kaszáló illetményt kapott a közös rétből és az ügyintézések közben felmerült napidíjait térítették meg. A pénztáros vagy pénztárnok a közbirtokosság pénzügyeit intézte. Megválasztásánál a megbízhatóság és a rátermettség volt a fontos. „Tiszteletből szolgált", az 1930-as évek végéig ő sem kapott tiszteletdíjat. Két mezőbírót vagy pusztabírót is választottak, akik felügyeltek a határkerülőkre, gondoskodtak a legelők és a dűlőutak tavaszi karbantartásáról, irányították a közös munkákat (pl. a bikarét kaszálása), tavasszal számba vették a legelőre kihajtott állatokat, összeszedték a gazdáktól a bikák abrakját, részt vettek a téli fakitermelés és faosztás előkészítésében. 1922-ben 22-24 korona évi fizetést és kaszáló illetményt kaptak a Fenek és Kővágó réten. 1925-ben az infláció miatt már évi 400 000-400 000 korona, 1935ben évi 15-15 pengő a tiszteletdíjuk. 1937-ben a közgyűlés évi 30 pengőről 50 pengőre emeli tiszteletdíjukat, mert teendőik annyira megszaporodtak, hogy az állatösszeírás, a legeltetés ellenőrzése, és az apaállatok részére az abrak összeszedése alkalmával több, mint 20 munkanapot töltenek el. A kondásbíró tartotta számon a legelőre hajtott sertéseket, felügyelt a kanok takarmányozására, és ő szedte össze a tagoktól a kanok abraktakarmányát. Fizetése 1922ben 50 korona volt és a kerülővel felesben kaszálót kapott a Vigyorgó dűlőben. A hegybíró a szőlőhegyre és a szőlőpásztor munkájára felügyelt, valamint nyilvántartotta, ki mennyit fizet a szőlőpásztornak. A vezetőség munkáját segítette a 6-7 főből álló választmány. Ezt a közgyűlések közötti időben is összehívta az elnök, ha kisebb jelentőségű ügyekben kellett dönteni pl. új itató vályú készíttetése a csordakúthoz vagy hídkészítés valamelyik patak fölé. Alkalmazottak Év elején a vezetőséggel együtt választották meg a gazdaközönség alkalmazottait, a cselédeket. Állandó alkalmazott volt a tehéncsordás, borjúcsordás, kondás, alsó járási határkerülő, felső járási határkerülő, erdőkerülő, hegypásztor \. szőlőpásztor. 1922-ben gulyást, 1924-ben szálló pásztort (csikós), 1923-ban és 1925-ben két éjjeliőrt, 1924-ben két kisbír ót is fogadtak. Azok a birtokossági tagok, akiknek az ún. Tag dűlőben volt földjük, külön tagos kerülőt is választottak. Az emlékezet szerint kecskepásztor is volt a faluban. Az alkalmazottak járandóságát rendszerint számos állatonként fizetendőén állapítják meg a közgyűlésen, de előfordul, hogy mind a terményt, mind a pénzt egy összegben rögzítik. A tehéncsordás 1922-ben 1/2 véka búzát és vagy egy vacsorát vagy 100 koronát kap számos állatonként. Ha vacsorázik, akkor csak 2 korona a fizetés darabonként. A 2 éven felüli szarvasmarhát tekintették számos jószágnak, a két éven aluliból kettő adott ki egy számot. A csordás még egy nyilas fát is kapott a gazdaközönségtől. 1924-ben a csordás járandósága 1/2 véka búza mellett egy kenyér, egy vacsora és 200 korona, valamint a bika etetéséért és gondozásáért 200 000 korona. 1932-ben a tehén- és borjúcsordás illetményét együtt határozzák meg: egy számos jószág után 3/4 rész búza, egy kenyér, egy 149