Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa M. Iván. Cselédházak a magyarországi nagybirtokokon

tartott jószág gondozóinak, a kocsisoknak, stb. lakásául szolgált. Nem véletlen az sem, hogy az említett abaúji adat, bár a Károlyi-uradalom területéről származik, de egy, a faluval közvetlen összeköttetésben lévő, szűk gazdasági hatókörű major épületeiről ad hírt. Ezekben az esetekben valóban közvetlen a kapcsolat a népi építészettel, sőt ezek a cselédházak lényegében a környezet parasztházainak - természetesen nemegyszer leegyszerűsített - változatai. Az allodiumok majorjaiban épített cselédházak azonban megítélésem szerint alapvetően különböznek ezektől a kis- és középbirtokokon álló építményektől, sőt úgy tűnik, az előbbiek nem is eredeztethetők az utóbbiakból. DOBROVITS Dorottya kutatásai alapján tudjuk,

19 hogy a nagybirtok fokozott építési igényei ellátására specializált munkaszervezetet hozott létre. A kezdeti időszakban, a XVIII. század közepén, második harmadában ezeket általában Bauschreiberségeknek nevezik. A Bauschreiberség, mely lényegében középkori eredetű intézmény, a Bauinspektor, Baudirektor vezetésével ellátja az uradalom építkezéseinek irányítását: szervezi az építkezéseket, beszerzi az építőanyagokat, elosztja a munkaerőt és lebonyolítja az építéssel kapcsolatos adminisztrációt. Kezdetben a Bauschreiberségekben nem végeztek tervezőmunkát. Az uradalmak, főleg az igényesebb tervezőmunkára, a kastélyok építésére, átalakítására, templomok tervezésére, stb. külön tervezőket fogadtak. Ez a „külső" tervezés nemegyszer meglepő eredményekkel járt. Az egyik legszemléletesebb példaként a mezőhegyesi úgynevezett „putriházak" említhetők. Napjainkat ezekből három érte meg, kettő az ömezőhegyesen lévő 18-as, egy pedig a 48-as majorban. Az eredetileg a Császári és Királyi Ménesintézetben a lovakat ellátó közkatonák, majd a közvetlen katonai irányítás megszűnte után a csikósok által lakott építményeket még az első, 1785-89 közötti építési periódusban a Bécsi Katonai Építészeti Igazgatóságon Kolhoffer és Le Fevre katonai mérnökök tervezték. A magyar pusztáról bizonyára sajátos elképzelésekkel bíró tervezők a mintegy 50 cm vastag téglafallal bíró épületet 160-180 cm-re a földbe süllyesztve tervezték meg, ugyanakkor, mikor boltozott födémet alkalmaztak, és emiatt a föld fölé nyúló külső fal is eléri a 180 cm-t. A kissé bizarr, és a földrajzi, időjárási környezet által semmiképpen sem indokolható terv, feltehetőleg a katonai vezetés miatt, megvalósult.

20 Az uradalmak építkezéseit irányító Bauinspektorok nem voltak feltétlenül mérnöki képzettségűek, ezt tapasztalhatjuk a már említett pápa-ugod-devecseri birtokon is, ahol ezt a feladatot komoly építészeti ismeretekkel rendelkező, de általában jogi végzettségű személyek látták el.

21 A Bauschreiberségekből a XVIII. század harmadik harmadára általában kialakultak az úgynevezett „építési irodá"-k. Ilyenek voltak többek között Tatán, Fertődön, Keszthelyen, Körmenden, Óbudán, Gödöllőn, Nagykárolyban, hogy csak az eddig ismert példákat említsük, de bizonyára a további kutatás máshol is ki fogja őket mutatni. Ezek az irodák Ingenieuröket foglalkoztattak, akik terveztek, vagy tervadaptációkkal is foglalkoztak. Az uradalmak tehát berendezkedtek a teljes építési „vertikum"-ra, az építőanyagok folyamatos termelésére, az építési folyamatok önálló lebonyolítására, a tervezésre, a kivitelezésre, egészen az épületek dekorációval való kiegészítéséig.

22 Még egy fontos mozzanatot kell kiemelnünk: a Bauschreiberségek, majd az építészeti irodák gyakran dolgoztak típustervekkel. Léteznek szabályos típustervek is, ezek elsősorban a Kamara uradalmaira jellemzők. 1771-ben például típustervsorozat készült 19. CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 65. kk. 20. Ld. SISA Béla 1981. 69., 272-273., BUGÁR-MÉSZÁROS Károly 1985. passim. 21. CS. DOBROVITS Dorottya 1983.38. kk. 22. CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 65. kk. 126