Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén

- Emberek! A násznagy uramnak ki van fordúvá já béli! Szálátták áz emberek mind mënnëznyi, fokták, osz hazavitték á nágynágyot. A feleségi mëg elkesztë vetkesztëtnyi, akkor oszt á sog bel mind kifordult á ruhába. [65] 192. Az egri ember vitte az ivet körtét az érseknek. - Érsek úr! Hosztam ívet körtét. Puha, mint a fos, pont a kend foga alá való. [3, 19] 193. A tarkányi ember és a fija nézik, hogy megy a repülő felettük. Kérdi a legény: - Éicsápám! Mér megy ojján lassan ? - Hát nem látod, hogy à Büknek felfele megy!? [28] 194. Monygya a tarkányi embër a fíjának: - Fijám! Anyád beteg. Fogd bë àz ökröt, oszt erëggy el Egerbe á pátyikábá! De mijelőtt elindulsz, ves keresztet áz ökör elejbe! - Honnë basznék, éicsápám, hoty hásráessék? ! [28] 195. Vöt à csehi bányatelepen ijjën mükedvélés, népszímmüveket attak elő. A csehi fálusijak ëggy ojján témát választották, hogy Lédi Lindenér legyezője. Mink, á bányatelepnek mëg ász, hogy Te csak pipájj, Ládányi. Ezzel akarták nágyoskodni. De tele volt angol szöveggel. És hát vőd benne ëty kisz szobalány. A náccságos asszony mëg úty hívatta magát, hogy máma. És hács csak annyi szerepe vöt à szobalánynak, hogy igén, máma, vagyis jësz máma. De észt ojján éneklő hangom mondta, hogy: Jèsz, máma [? ] Jész, máma [? ]. Váty huszonöccör. Az é'ggyik bányász, mikor má váty hússzor hallottá, hogy jèsz, máma [? ], akkor odákijáltott, hogy: -Jëvëk! [23] 196. A bocsiják mèkkérték à csehi bányatelep vezetőségét, hogy ők is hagy mutásság bë népszínmüvüket. Az is válámi francija témájú dolog vót. Abba pedig vót váty három ojján kijelentés, mikor ászt kellet mondani, hogy „Ó, Klárikám, ó, Klárikám, hogy micsoda blámázs dolog!". À bocsiják, azok következetesen monták, hogy „Ö, Kláir, ó Kláir, hogy micsoda blámágé!". Urhátnámságugbá nem tutták mit kitalálni, Továb nyújtószkották, mint á takarójuk ért... [23] 191. À balatonijuk csúfoltak úgy á bekőccijeké't, hogy á bekőccijék mékfésülték à mákozscsíkot, mert ászitték, hoty tetyvës. [23] 198. Novajró horták Egerbe a vajat, túrót, tejt. Kidűlt ëccër a tejfel, ahogy gyöttek itt a Macskáson keresztül, kidűlt a hátyibú. Osz, ha valami kidül, asz monygyák, hogy: Ügy járt, mint a novaji asszony a tejfellel. [51 ] 199. A novaji embër vittë hazafelé'a vajat, oszt elejtette, oszt asz monta, hogy: No, vaj! No, vaj! Oszt elnevëszték a kösséget Novajnak. [3, 19, 40,51] 200. Ez Novajon történt: Vót ugye mindenkinek jószágja, hát, ugye nékik is vót tehennyök, lovuk. De a gyerek ojjan sejpén beszélt. Asz monygya jaz apja: - Fijam, ganajozzá má ki! - Hát, éhyapám, é*n nem bírom, gyöjjék má maga is! Mërrakta ja furikot az apja. - Tojja má maga, éhyapám! Hát osztan, tolta a furikot, de tél vót, meccsúszott, oszt átesett az öreg afurikon. Oszt asz monygya: - Jó má, éhyapám, ne tojja má, elég vót má magának! Oszt azótátó, hotyha valaki eltervez valamit, osz ha sikerül a terve, vaty pedig egy lakodalmon átesett ëcs család, akkor asz monygyák, hogy: Átesett, mint az öreg a fűlikon. [51] 251