Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Csiffáry Gergely: Georg Hoefnagel XVI. századi egri vedutája

FÜGGELÉK GeorgHoefnagel 1617-es egri vedutájának hátlapján levő latin nyelvű ismertető magyar fordítása EGER közönségesen ERLAU Egert, Felső-Magyarország jeles városát és püspöki székhelyét - Bonfini szerint - az egerbeliek illír népe alapította és róluk nevezték el. A triballusok mögött laktak, de átkelve a Dunán és a partisgo­rok földjén, a Tisza folyótól nem messze telepedtek le. Vannak, akik az antik Vinundriával azonosít­ják, amelyet Ptoleimaios Felső-Pannóniába helyez el a térképen, a 38 és fél hosszúsági fokon. Lazius azonban Vinundriát Felső-pannóniai városnak tünteti fel, amelyet ma Venedisch Gratz-nak nevez­nek. 74 Véleményem szerint kézenfekvőbb és helyesebb azoknak a nézete, akik a város nevét a földjét öntöző Eger folyótól származtatják, mint azoké, akik az ager == föld szóra gondolnak, tekintettel a város lakóinak földmívelő életmódjára, mintha bizony ezek az egyszerű, barbárnyelvű emberek olyan jól beszéltek volna latinul, hogy a városukat is így nevezték volna meg. Amennyire Bonfini históriájából következtethetünk a város eredetileg nem volt túl népes és megerősítve sem volt eléggé, úgyhogy Teuffel Erazmus kezdte megerősíteni Ferdinánd idejében véd­művekkel és bástyákkal és lassanként olyan erődítmény lett belőle, hogy nemcsak a portyázó törö­köket tudta visszatartani, hanem győzelmesen ellenállt a várost ostromló ellenségnek is, úgyhogy azoknak nagy veszteséggel kellett szégyenszemre visszavonulniuk. A város fekvését Zsámboki [János] Bonfini Dekádjaihoz írt függelékében így írja le: Egy hegy oldalán, csalóka és veszélyes lejtőkön, mély völgybe leereszkedve megpillantjuk a várost, amelyet a hagyomány szerint Szent István telepített ide. Észak felől a Királyszéke látható, kelet felől másik hegy magaslik: tetejéről szabad kilátás nyílik a városra. A ki- és bejárat nyugat felé mutat. Észak felé kies mező látható. Ebből az irányból a völgybe telepített várost kerítés övezi, megerősítve agyagból készült tetővel, ahol az Eger patak iramodik keresztül gyorsan vágtatva. A püspöki székhely temploma pedig nyugatra néz. A vár, amely egyébként is közismert volt, de még híresebbé vált, a hősiesen visszavert ostrom következtében, pár éve erődítményekkel és kiemelkedő ékességekkel gazdagodott. Délről ugyanis hatalmas bástya emelkedik és mellette Varkoch Tamás kapuja néz szembe félelmetesen, a közeli toronnyal együtt, a támadó ellenséggel. Nem csekély menedéket nyújtott a bástyán tartózko­dóknak és megállapítást nyert, hogy még Dobó István építtette. Közben rőzseépítmények húzódnak a már említett nevezetes bástyáig. Alatta alacsony árok van ásva, közben pedig halmot emeltek a betörő ellenség útjába; a rőzse földdel van kitöltve az ágyúk és az ellenség fogadására. Ezután egy másik sánc emelkedik északtól délre. Láthatsz még rőzsenyalábokat és védőtetőket az egyes sarkokon és mindezek ügyesen körül vannak fonva kerítéssel. Nem messze ezektől, kissé mégis beljebb a saroknál kőből emelt elővéd található, észak felé húzódik, a börtön felé, ezután egyszerre észak felé néző, nagyszerű épü­letek tűnnek fel, alattuk távolabbra az a fal, amelyet kerítések vesznek körül, egészen közelről. A palo­ták kijáratánál másik fal is található, amely a Sándor bástyánál végződik. Nem is olyan régi emlékezet szerint ezt a várat Perényi Péter két részre osztotta, egy belsőre és egy külsőre. Abban (előbbiben) zárkát is építtetett és a foglyok őrizetére szánt helyet bástyává alakította át, a külső várból az említett helyre sáncokat emelve. Itt ágyúkat helyeztek el, három irányban, amelyek nagyon hasznosak az ellenséges támadások elhárítására. Még a rejtett kamrákban is ilyenek vannak felállítva. Fentebb, néhány emelet magasságban tornyok láthatók, a közbeeső rész pedig földdel van kitöltve. Azonfelül, hogy meghiúsítsák a betörő ellenség támadását, vesszőcsomók, rőzsenyalábok és hordók hevernek egymás után az ágyúk mellett. Idecsatlakozik egy függőkapu, amely a külső várba vezet. Ettől jobbra fal húzódik, kissé feljebb egészen a sarokig, odahordott földdel kitöltve teljesen, egészen a kinyúló párkányokig. A falat törmelékhalom egyenlíti ki, fonadékkal és kosarakkal megerősítve, a tetején el van kerítve, nehogy a hegyről belássanak a várba. Mindez nagyon hasznos volt a védekezés szempont­jából. Aztán a Sándor-féle sánctól a sarokig, a falakon kívül, mély árok húzódik, a fallal egyenlő hosszúságban. Ezen fölfelé másik árok vezet kitérés nélkül egész a nagy kapuig, ennek szélén pedig kis torony pihen, szinte elrejtve. Ez a helyzet a belső várban. Most pedig a másik várnak a képét vázoljuk fel. Ez a Sándor bástyára néz, délről a közbeépített falig. A kettő közti árkot maga a külső vár zárja le. Itt látható az a bástya, amit Csaby István építtetett, amikor megkezdte a vár kettéosztásának munkáját, amit azután Perényi fejezett be. A Csaby-bástyá­nál, kissé nyugatra másik kiszögellés található a palota külső falában. A Csaby-bástyától vékony fal fut a hegy oldala felé, ennek sarkában található egy súlyos, szilárd anyagból épített torony. Bebek And­74. Venedisch Gratz alsóausztriai település lenne, helyesen: Windischgrati. Jelenleg Jugoszláviához tartozik, s a mai neve: Slovenj Gradée. 6* 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom