Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Sugár István: A törökösség (turcismus) Heves vármegyében

Itt csak a Heves és Külső Szolnok vármegyei turcismus eseteinek teljességre törekvő összeállítása miatt kapott helyet. 10. Fancsali Szalay Mátyás protestáns nemes ügye különleges érdeklődésre tarthat számot, mivel személye két éven át foglalkoztatta a vármegye törvényszékét. Az 1675. március 14-én tartott vármegyei közgyűlés és ítélőszék ülésén Melczer János alispán terjesztette be Szalay Mátyás perfelvételét törökösség vádjával („. . . ratione et praetextu infírmis declarandi turcismi mota et suscitata"). Ebeczky Tamás vármegyei ügyész emelte ellene a vádat. Istent, az embereket és az ország törvényeit megvetve a törökökhöz Hatvanba ment és ott ártalmas panaszokat adott elő, s közeli saját keresztény embereit Lőrinciből, Apcról és Fancsalról (ma: Rózsaszentmárton) bevádolta. Eljárása eredményeképpen a török kádi 96 tallért fizettetett az apciakkal. Az ügyész ezért az 1659. évi törvény 13. cikkelye alapján halálbüntetést kért fejére. (Ebből is megítélhetjük, hogy határvitáról volt szó. Fancsal ugyanis mind Apccal, mind Lőrincivel határos.) A vádlott védője, Pápay János nem értett egyet a védence ellen emelt váddal. A vármegye elejtette Szalay Mátyás ellen a vádat, és ügyvédje kérésére arról másolatot adott ki. Rövidesen, három hónap múltán Szalay nyilatkozott a vármegye közgyűlésén arról, hogy ő még 1667-ben bizonyos porciókat megvásárolt Fancsalon, valamint szentmáriai és az erdőtelki pusztán. A vételről szóló „fassionális levél" azonban Gyöngyösön elégett, s amikor az eladókkal újat írattatott, akkor abból „az szerjárással való szolgálatot kimarasztották, úgy hogy az réghi adón felől őket ne erőltessük, hanem az mint meghholt édesattyuk idejében adósztak." Ennek nyomán „az fancsali jobbágyok ollyan szarvat emeltek, és tanácsot attak, sőt az minth hallatik, levelet is, hogy sem bárányokbúi, sem őszi, sem tavaszi vetésekből kilenczed désmát ne adgyonak, hanem ötven forint adó pínzt." Kiderül, hogy a parasztok „az szerjárással való szolgálat helyet bizonyos majorságh feöldet szántottak, vetettek." Nemes Szalay Mátyás a vármegye plénuma előtt kijelentette, hogy ő és utódai, örökösei az eredeti adásvételi szerződés értelmében most és a jövőben megveszik a fancsali jobbágyokon bárányból és gabonából a kilencedet.

2 s A láthatóan nyughatatlan Szalay Mátyás körül nem ültek el a hullámok. 1676. április 29-én Heves és Külső Szolnok vármegye törvényszéke ismét perbe fogta törökösség vádjával, illetve ismét elővette bűnperét („reassumpta causa"): „in levata declarati turcismi mota". A vádat most Dul Mihály megyei ügyész képviselte, Szalay Mátyás ügyvédje pedig Bene András volt. A védő nem értett egyet a váddal. Kiderült, hogy Szalay fancsali birtoka szomszédos Szűcsivel, Lőrincivel, Ecséddel és Apc mezővárossal. A vármegye által kihallgatott odavaló tanúk vallomása ellen azt a jogi kifogást emelte, hogy azok nem nemesek, s így ellene a Tripartitum II. része 6. §-a értelmében nem tanúskodhatnak. Ezeket a vallomásokat nem veheti figyelembe a törvényszék, mivel a vádlott irányában elfogultak; így tehát a Szalay Mátyás ellen emelt törökösség vádja nem áll meg. 24. HmL. IV-l/a. 4. kötet 348-349. 25. HmL. IV-l/a. 5. kötet 18-21. 106