Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Csiffáry Gergely: Georg Hoefnagel XVI. századi egri vedutája

körül (1596 után), szerintünk jelzi a rézkarc 1588 előtti készítését. Ennél később szerintünk a metszet rajzolója nem járhatott Egerben, mivel rajta kellene lenni az időközben elkészült építményeknek. A fejvétel szokásábrázolása a metszeten Hoefnagel nevével jelölt egri metszeteken a városkaput két oldalról szegélyező, s karókból álló kerítésen, a kaputól jobbra és balra összesen 15 darab koponya figyelhető meg. (3. kép.) A metszettel foglalkozó kutatók közül senki sem figyelt fel a képnek erre a részletére, ábrázolására. Hogyan kerültek a koponyák a város kerítésére? A hódoltság korának egyik legközönségesebb szokása volt, hogy a legyőzött ellenségnek a fejét vették, amit aztán a győztes magával vitt. E harci szokás következtében sok jeles magyar vitéznek másutt nyugodott a teste, mint a feje. így például Thury György fejét Konstantinápolyban, a testét pedig a kanizsai mezőn emelt kápolnában temették el. Zrínyi Miklós szigetvári hős testét a vár mellett, fejét pedig Csáktornyán temették el. E szokás hazánkban a XVI. században terjedt el, ekkor vált általánossá a megölt ellenség fejvétele, amit a győztes győzelmi jelül magával vitt. A levágott fejeket kopjára, lándzsára szúrták, s így „díszítették" fel a végházakat. Mennél több s kiválóbb ellenségnek a feje állott kitűzve, az illető végvárnak annál nagyobb és félelmetesebb volt a híre.

6 7 Ez a szokás a XVI. században általános, a XVII. században már ritkábban fordult elő. így például Wolf Andreas Steinach császári követ, az 1583. évi isztambuli követjárásnál is említi e szokást: A bég Budán időzött, az ajándékokat 600 tallért és hat ezüst edényt udvarmesterének adtuk át. De másnapra megérkezett a bég is, őszbe csavarodott öregember, és a szabad ég alatt, keresztény foglyok fákra aggatott fejei között, fogadást adott a tiszteletünkre."

68 Egerben az 1552-es nevezetes ostrom után az egri vitézek jelentős portyák és haditettek sorát hajtották végre, s rettegett volt a hírük. Ez időben a török foglyokkal nemcsak valóságos emberkereskedést folytattak, hanem a fejvadászat is szokásjogot nyert. A környékbeli parasztok által beszolgáltatott minden egyes levágott török fejért 3 forintot fizettek az egri várban.

69 A kapott pénzen ez időben viszont már 3 nemes paripát lehetett vásárolni.

70 A fejvadászatot igazoló írásos adatokat megtalálhatjuk például az 1561 —1568-as egri várszámadáskönyvekben, mely arról vall, hogy ez időben milyen összegeket fizettek ki a parasztoknak a levágott fejekért.

71 Véleményünk szerint nemcsak a fent említett szokás képi bizonyítéka csupán a metszeten található koponyaábrázolás. 1617-ben közreadott Hoefnagel-féle rézkarcon található egy a metszetkészítés korának is tekinthető évszám: 1588. Ez az esztendő egy jeles esemény éve is volt az egriek 66. A koponyaábrázolás egyébként az ún. „londoni" vedután is megtalálható, s itt is a városkapu két oldalán a palánkra tűzve. BAKÓ Ferenc 1977. 74. 67. TAKÁCS Sándor 1963. 101., 227. 68. TARDI Lajos 1979. 122-128. 69. PATAKI Vidor János 1934. 40. 70. Kovács Béla (Eger) levéltárigazgató szíves közlése. 71. PATAKI Vidor János 1934. 40. - A levágott fejeknek a bemutatása nemcsak a konstantinápolyi, de a bécsi udvarnál is szokás volt. Aki levágott török fejet vitt Bécsbe, nemességet kapott. A magyar fó'vitézek ajándékba is küldöttek a királynak fejeket. így például Zay Ferenc 155 l-ben két eló'kelő török rabot küldött a királynak. E rabok 4 török fejet vittek magukkal, köztük a kalocsai török kapitány fejét. A király jó néven vette az ajándékot. - TAKÁCS Sándor I. 1915. 381. 82