Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Cs. Schwalm Edit: A két Kapoli faragásai az egri múzeumban
irat: KAPOLI ANTAL 42, fölötte, az üresen hagyott felületen: örök emlék. A címertől jobbra, lovon ülő, huszárruhás, csákós figura, kezében kard, alatta felirat: Rákóci Fer, indás-leveles kompozícióval körbevéve. A következő két részben gatyás-puskás pásztoralakok. Egyiknél a térkitöltő makkos tölgyfaág madarakkal, fára mászó mókussal, a másiknál stilizált virágos ág. Az alsó mező félkörívekkel három részre osztott. Középen asztal mellett álló gatyás pásztor és női alak, kezükben pohár, az asztalon borosüveg, fölötte felirat: éljen a haza; majd egy erősen stilizált, sűrű virágdísszel körülfogott vadkacsa. A harmadik részben trombitáló pásztor, mellette a kutyája, leveleságas térkitöltő motívumokkal. A két mező között palmettás választódísz gyűrű fut körbe, s száját is hasonló motívumsor zárja. Ép. Sz. Holló Valéria vásárolta Kapoli Antaltól 1942-ben, Somogyhárságyon. 53.1.868. Kürt, tülök. Somogyhárságy, Somogy megye. Készült: 1942-ben. H.: 33 cm. Átm.: 7 cm. Karcolással díszített. A mezők háttere választóvízzel sárgítva, a félkörívek közötti virágindák alapja piros tintával színezve. A kürtöt záró szegélydísz koromlével feketítve. A fúvórész fekete, egy kidomborodó gyűrűvel díszítve. Felülete két gyűrűszerűén körbefutó mezőből áll. A felső rész közepén koronás magyar címer, stilizált virágok között. Az egyik félköríves részben széken ülő nadrágos figura, kezében írást tart. A térkitöltő makkos tölgyfa, tetején madárral. A következőben női alak, mögötte gatyás pásztor, bottal a kezében. Az alsó mező három félköríves részre osztott. Az egyikben stilizált növényi díszítés jellegzetes Kapoli szerkesztéssel: szétváló, és középen egy virágot közrefogó ág, csak itt nem a középső motívum a legnagyobb, az olyan méretű, mint a körülötte levők, hanem a csúcson levő virág az uralkodó motívum, amit azzal is kiemel, hogy sziromsora választóvízzel sárgított. Majd egy gatyás pásztor következik, vállán puska, mögötte menyecske halad, kezében kosár. Mellette két gatyás pásztor, egyiknek a vállán puska, a másik kezében juhászbot. A kürt motívumsorát hullámvonalas majd palmettás mintacsík zárja a szájánál. Felső felében, a fekete fúvórész alján, az egyik virágos mező fölött felirat: Kapoli Antal 1942. Ép. Sz. Holló Valéria vásárolta Kapoli Antaltól Somogyhárságy on, 1942-ben. Szintén szaruból készültek a só tartók A szarvasmarha szarvából széles gyűrűket fűrészeltek le. Ovális keresztmetszetű vagy nyolcszögletes lapos farudat faragtak, s erre húzták a forróvízben megfőzött szarvdarabot, rámára tették. A szarv a farúd alakjához idomulva száradt meg, s nem foglalt el olyan nagy helyet, mint a hengeres forma. Ezután díszítették a szarut, majd fából feneket és díszesen faragott födelet tettek rá. 33 A szarusótartóknál két díszítési technikát alkalmaz Kapoli Antal: karcolást a szarurész, és domború faragást a tető díszítésére. A díszített felületet itt is több mezőre osztotta, s gyakran alkalmazta a választóvizes sárgítást, illetve a fekete vagy piros, vonalkázott hátteret. 53.1.869. Szaru sótartó. Somogyhárságy, Somogy megye. Készült 1942-ben. M.: 6 cm + 0,5 cm (a fedele). Átm.: 10,5 cm X 4 cm. Fedele és alja lakkozott fa. A szarurész karcolással díszített. Kettős vonalakkal négy mezőre van osztva. A középső mezőben pirossal színezett magyar*címer, amit sűrű, kerek levelű koszorú vesz körül, mellette erősen stilizált növényi ág. A címer ellenkező oldalán erősen stilizált margaréta, tulipán és levéldíszítésű fácska. Mindkét mező háttere sűrű, fekete vonalkázott. Az egyik oldalon juhászkampót tartó pásztoralak, mindkét oldalán virágos ágacskával. A másik oldalon pillangós főkötős menyecske, bal kezében erősen stilizált virágcsokor. A női alak lábszára és lába hiányzik. Mindkét figurális mező háttere választóvízzel sárgított. A sótartó alja sima, keskeny peremű falapocska. A felső része, a teteje, domború faragással díszített: tölgyfaág makkal, tetején két szemben álló galamb, oldalán szintén egy galamb. A fedélfaragás 33. MALONYAY Dezső 1911. III. 213. 14 Az egri múzeum évkönyve 209