Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Lénárt Andor: Hétköznapi ügyek az egri magisztrátus előtt a XVIII. század első felében

Lénárt Andor HÉTKÖZNAPI ÜGYEK AZ EGRI MAGISZTRÁTUS ELŐTT A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN BREZNAY Imre Eger város XVIII. századi történetéről írt könyvében teljes fejezetet szentel a városban előfordult büntető és polgári peres ügyeknek.

1 VÁJNA Károly: Hazai régi büntetések című könyvének

2 beosztását követve tájékoztat a városunkban szokásban volt büntetési fajtákról. Az ítéletes esetek forrásaként a város protokollumait használja, kiragadva egy-egy causât és ítéletet, s ezzel szemlélteti a felsorolását. Példajellegű közlésére mutat, hogy az ügyeket vázlatosan közli, sőt a szereplőknek is csak a keresztnevét teljesen; továbbá, semmi kronológiai rendet nem tart. Egyedül csak az esetlegességet, a büntetés fajtáját tartja közlési rendjében mérvadónak. Ezért fordul elő, hogy azonos esetben szerepel példa 1701-ből és 1794-ből; eleve kizárva a lehetőségét annak, hogy a példából követni lehessen a büntetést és annak végrehajtását az időben; annak fejlődését, változását az ügyek fajtájában, és egy-egy időszakra jellemző vonatkozásokat. A következő rövid összeállítás anyaga a XVIII. század hétköznapja történetének kutatása során állt így össze. Pótolni kívánja az elődök e korral általánosan (SZEDERKÉNYI Nándor

3 vagy szempontok szerinti részletességgel közreadott dolgozataiból) BREZNAY Imre

4 kimaradt, s általunk hasznosnak és édekesnek tartott részeket. Elsősorban nem a büntetés fajtái érdekeltek az összeállításnál, hanem az, amiért az emberek kapják a büntetéseket. A kor társadalmának peremére szorult kisemberek bűnei ezek. Olyan ügyek, melyek annyira kicsik, hogy a földesúr úriszéke sem tartja méltónak, hogy foglalkozzék velük. Az egyébként féltve őrzött földesúri bíráskodási jogból átadta ezeket a magisztrátusnak. Legtöbbször az ítélkezést is, de a büntetés végrehajtását minden esetben. Kis ügyek ezek, de megtörténtek; résztvevői, átélői, szenvedői voltak. A magisztrátus büntetésekkel foglalkozó jegyzőkönyvi bejegyzéseiben a legritkábban találkozunk olyan esettel, mely „nemes", „vitézlő", vagy „céhbeli polgár" bűncselekményében hozott ítéletről szólna. A kevésből talán még az utóbbi szerepel legtöbbször. A nemeseket köti, védi a társadalmi rendben elfoglalt helyzetük. A céhes polgárok életét, annak hétköznapját, megszabják a céhprivilégiumok artikulusai, melyek az istenfélelemre, a vallásos élet szabályainak megtartására, a társadalom napi életében való részvételre is kötelező, körülhatárolt normákat adtak. A jog és a szokás egyaránt úgy rendelte, hogy a szervezeten belül büntessék a céh szabályai és a közerkölcs ellen vétőket. - A céheken kívül élő lakosok egy részét kötötték az egy-egy szerzetes rend köré tömörült vallásos testvérülések, confraternitások.

5 Ezek szabályrendeletei, privilégiumai, a céhekéhez ha1. BREZNAY Imre 1934. 140-169. 2. VÁJNA Károly 1907. 3. SZEDERKÉNYI Nándor 1897. 4. BREZNAY Imre 1934. 5. LÉNÂRT Andor 1974. 33-46. 113