Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Viga Gyula: Bükk hegységi adatok a jószág teleltetéséhez

A takarmányhiány okozta feszültségen többféle módon enyhítettek. 1. Az erdészettől béreltek kaszálót, ily módon igyekeztek „kitágítani" a falvak rétjeit. Az erdészet minden nyáron árverezte az erdei kaszálókat, még az erdészeti hivatalnokok legelő, Ül. rét-illetményét is megváltották a falvak. Az erdészet vagy harmadában, vagy bérben kaszáltatta erdei szénáját. 2. A mésszel fuvarozók takarmányért cserélték a terméküket, ül. pénzért adták, s hazafelé jövet szénát és takarmányt vásároltak árából a délborsodi falvakban.

7 3. A miskolci piacon és a délborsodi falvakban vásároltak szénát és takarmányt az áüatok számára. Elsősorban Bogács, Cserépfalu, Szentistván, Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Kisgyőr, Harsány, Varbóc és Parasznya parasztgazdáitól vásároltak. A répáshutaiak a Bükkalján néha lábon vették meg a füvet, amit aztán maguk vágtak le, s a megszáradt szénát vitték haza. Ritkán szekerekkel is hoztak alföldi gazdák szénát árulni a bükki falvakba. 4. A heverő jószág, s elsősorban az igás ökrök kiteleltetésére sajátos kapcsolat alakult ki a bükki telepes falvak és. a környező mezőgazdasági települések között. Az ökröket csak tavasztól őszig jármolták, így nem volt akadálya annak, hogy más faluba adják azokat teleltetni. Az őszi legeltetési lehetőségek megszűnte után, általában András nappal bezárólag, mikor már a gulyák is beszorultak a legelőről, adták az állatokat telelőbe, teléltetésit, telelni (zimoviszko, nazimoviszko). Vagy a fogadó gazdák jöttek fel, s kerestek telelőbe jószágot, vagy az itteniek vitték le állataikat a megszokott, gyakran már apáiktól öröklött teleltető helyekre.. A teleltetés nemegyszer az emlékezet határáig visszakövethető kapcsolatokon, alkalmanként szinte családi barátsággá alakult viszonyon nyugodott, máskor viszont alkalomszerű volt, új, ismeretlen gazdáknál. Répáshutáról Cserépfalu, Bogács, Mezőkövesd, Mályinka, Tardona, Nagyvisnyó, Egerlövő, Szilvásvárad, Felsőtárkány gazdáihoz kerültek az állatok, Bükkszentkeresztről Dédestapolcsány, Mályinka, Tardona, Borsodgeszt, Bogács, Ároktő, Tiszakeszi, Hejőpapi, Bükkszentlászlóról Harsány, Bükkaranyos, Kisgyőr, Ómassáról pedig Tardona, Mályinka és Nagyvisnyó lakosai vállalták a jószágok teleltetését. (Lásd 1. kép.) Ahol a kapcsolat régebbi volt, ott csak egy áldomást ittak az állat elhajtásakor, új kapcsolat esetén azonban pár soros írást készítettek, amelyben a teleltető gazda felelősséget vállalt a jószágért. Ahol régi kapcsolat volt, ott megbíztak egymásban, tudták, hogy a teleltető gazda a sajátjainál is jobban fog vigyázni az állatokra. A tél folyamán általában 7. VIGA Gyula 1980. 252-258. 269 Év ossz. terület Szántó Rét Legelő 1895 16 7 — — 1913 272 35 38 4 158 1935 2244 35 41 6 2127 1966 2284 23 27 Répáshuta 99 1923 Év ossz. terület Szántó Rét Legelő 1895 116 71 31 _ _ 1913 2917 35 58 98 2702 1935 2916 33 58 97 2702 1966 2917 95 46 121 2556 Bükkszentlászló