Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom

lódó nagymorva kultúra időszakában nemcsak ötvösök, hanem építőmesterek is kivándoroltak az országból. Lengyelországban, de még inkább a fiatal magyar államban munkát találva folytatták korábbi építőgyakorlatukat. Az általunk eddig ismert kevés lengyelországi korai négyszögű szentélyű templomok nem egykorúak. A legkoraibbnak tűnik a krakkói (XI. századi),

12 2 a trzemesznoi a XII. század első felében épült,

123 a zagosői a XII. század 2. felére keltezhető.

124 Annyira egyszerű ezeknek is az alaprajzuk, hogy ez alapján nehéz kimutatni külföldi (pl. morva) hatást. Másrészt a szomszédos és korban közelebb álló szászországi analógiákra is hivatkozhatunk,

1 2 5 s egyháztörténeti szempontból több joggal. Végtére ugyanez vonatkozik a Kárpát-medencére is: a Duna felsőbb szakaszának és a Rajna vidékének a területsávjától, az itt talált hasonló típusú emlékektől

126 el kellene tekintenünk, amelyet ismert történeti kapcsolatok miatt sem tehetünk. Másrészt mivel a hazai emlékeinket nézve csaknem 200 éven át tartó külső impulzusokkal kell számolnunk, ennek a lehetőségét mérlegelni kell, amely Nyugat-Európa felől (az analóg építészeti emlékek időrendjét tekintve) adott, viszont morva területen erről nem lehet szó. A morva hatás, az építőhagyomány továbbélése kérdésében végül a döntő szót maga Chropovsky mondta ki, amikor rámutatott arra, hogy a nyitrai Márton hegyen a IX. századi négyszögű szentélyű templom felett egy XI. századi félköríves található.

127 Ha a szóban forgó építőhagyomány folytonossága a nagymorva kultúra egyik központjában, Nyitrán sem mutatható ki, hogyan várhatnók ezt akkor a Közép-Dunamedence nem ilyen nagymúltú helyein? Nagyon valószínűtlen az, hogy korai egyenes záródású templomaink egyetlen külföldi építőműhely hatásaként keletkeztek. Nemcsak azért, mert a XI—XII. század különböző időszakában épültek. Topográfiájuk szerint ugyanis egy a Dunához nem távoli (ÉNy-Kárpát-medencei) és egy DK-alföldi (DNy-erdélyi) részre különíthetők. S magában a kiterjedt északnyugati részben is egyelőre már legalább négy csoportosulás rajzolódik ki: Pannonhalma tágabb környékén kettő: Tihany és Felsodörgicse, Ш. Vértesszentkereszt és Etyek, a Duna-kanyar körzetében (Esztergom, Visegrád, Ipolytölgyes) és a Mátra vidékén (Gyöngyöspata, Abasár, Jászdózsa). A délkeleti körzetben (Aracs, Kardoskút, Sztrigyszentgyörgy, feltételesen Szeregyháza), az aracsi kövön ábrázolt templom feltételezett horvát-dalmáciai építészeti kapcsolatait tekintve egy az északi, Duna menti résztől eltérő irányú befolyás, dalmát építő műhely hatásának a kérdése is felvetődik.

128 A dalmát-isztriai partvidék az egyenes szentélyzáródású templomok építő gyakorlatának egyik kisugárzó centruma lehetett. Régen felismert törvényszerűség az, hogy ott, àhol a leggazdagabbak a variánsok, azon a területen kell keresnünk a kialakulás egyik gócponti területét. Nos, a szóban forgó partvi122. RADWANSKY Kazimierz 1970. 7-23. - M. KOZÁK Éva 1983. 324. - Radwansky a XI. sz. utolsó harmadára keltezett Szt. Adalbert kó'templom előzményeként két periódusra tagolható boronatemplomot tárt fel és sejtetni engedte, hogy ez a kó'templom szentélyének az alaprajzánál is meghatározó volt. 123. WALICKI Michal, 1971. I. 125-126. - Szerintünk e körbe sorolható a fehéroroszországi Polock XII. sz.-i templomromja: RAPPOPORT P. A. 1982. 98-99., 127. 124. WALICKI Michal 1971.

1. 131-132. 125. KUBACH Hans Erich 1955.157-198.: Württenbergben Plattenhardt (XI. sz. 2. fele), Unterregenbach (XI. sz.), Heidenheim (XII. sz. első fele), Mistlau (XII. sz. vége). 126. KUBACH Hans Erich 1955. 157-198.: BADEN-Württenbergben a Wüstung-zimmerni templom (X-XI. sz.). Münchenben a Szt. Péter-Pál templom (X-XI. sz.). - Petersberg (Gau-Oderheim) temploma (XII. sz. eleje) belül íves, kívül egyenes záródású: BEHN Franz 1946-48. 52-59. 127. CHROPOVSKY Bohuslav 1972. 202-204. 128. CSEMEGI József 1958. 181. 59