Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom

töredékeket találtunk csontok nélkül (89. sír), a másik gödör is szabályos formájú, de teljesen üres volt, (90. sír). A sírok kiürítése a vár esperesi templomának rangcsökkenésével azonos korban történhetett. Az oldalkápolnában később ásott sekély sírgödör [T/l. sír] a T/77, temetkezéssel azonos mélységű, feltehetőleg vele azonos időszakra, a XVI. sz. közepére keltezhető. Abszolút kronológia A templom körüli temető leletei A templom körüli temető feltárt 46 sírjának alig egynegyedében, 12 sírban voltak régészeti leletek. Hajkarikák 7 sírban fordultak elő, mind S végű volt. Átmérőjük: 1,62-1,58 (8. sír); 1,77-1,81 (12. sír); 2,5 (24. sír); 2-2,3 (25. sír); 2,5-2,75 (26. sír); 2-2,15 (42. sír); 1,6-1,7 (45. sír). Huzalvastagságuk: 0,13 (9. sír), 0,2 (12. sír), 0,27 (24. sír), 0,2 (25. sír), 0,22 (26. sír), 0,23 (42. sír), 0,17 (45. sír). Az S végű lemez szélessége 0,34 (9. sír), 0,4 (12. sír), 0,68 (24. sír), 0,52 (26. sír), 0,55 (42. sír), 0,37 (45. sír). A 45. gyermeksír karikáinak kivételével valamennyi hajkarikapár ezüst huzalból készült. Az S végű hajkarikák időrendjének kidolgozottsága ma sem megnyugtató. Ismét összefoglaljuk Szőke Béla

27 és Török Gyula eredményeit,

28 azokat egymással egyeztetve.

2 A 960-970 táján kicsiny vagy közepes átmérőjű (25 mm-nél kisebb) vékony huzalból, nem szélesre kalapált végű formák jelentkeztek, majd a XI. században a huzalok vastagsága megnő, a XI. sz. közepétől a lemezes rész bordázott díszű. Az 50-60 mm-es átmérőjű karikák egészen késői típusok. Török szerint az S végű hajkarikák divatja a XII. század első felében megszűnik (ellentétben a lengyelországiakkal és bizonyos keleti szláv területek sírleleteivel). Szőke szerint az igen vastag példányok (pl. ilyenek a nevezetes tokaji kincsben láthatók), csak a Kárpát-medence északi felében fordulnak elő és északi (lengyel) import darabok vagy idegen hatást tükröznek. Mesterházy Károly szerint a Nagy alföldön a X. század legvégén jelenik meg az S végű haj karika divatja, de tömegesebben csak a XI. sz. közepétől mutatható ki a síranyagban. Morva és délnyugat-szlovákiai területről érkezve előbb Észak-Dunántúlon terjedt el.

30 Parádi Nándor kutatásai bizonyítják, hogy a nagyméretű (3—6 cm-es) karikák jelentkezésének az ideje a XII. sz. 2 fele, de ebben az időszakban 2-2,5 cm-es hajkarikákat is még viseltek.

31 Bóna István a problémát élesen exponálta (részben a dunaújvárosi temetőfeltárás alapján). A kis- és középméretű bordázatlan hajkarikáknak az egész XII. század folyamán át tartó viseletére mutatott rá. Ez azt jelenti, hogy a XII. sz. 2. felében a nagyméretűekkel való időbeli párhuzamosság állt fenn. Bóna a X-XII. századi S végű hajkarikák körében nem lát olyan megbízható ismérvet, amely alapján időrendileg szétválaszthatok lennének.

32 27. SZŐKE Béla 1962. 35., 88-89. 28. TÖRÖK Gyula 1962. 41-47., 101-103. 29. SZABÓ János Győző 1980.69. 30. MESTERHÁZY Károly 1965.102-107. 31. PARÁDI Nándor 1975, 119-157. 32. BÓNA István 1978.136-139. 40