Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Bakó Ferenc: Népi kőépítkezés a Kárpát-medencében

Az archeológia ez ideig kőfalazatú népi házat nem tárt fel, a kő a középkor népi építkezésében csak alapozás, vagy kemence formájában volt jelen. El kell fogadnunk a fentebb leírt tézist, amely a szilárd anyagokat a magasabb társadalmi osztályok számára tartja fenn annyira, hogy a XV. században kőház építésére még a nemesek is a királytól kértek engedélyt.

8 Erdélyben a XVII—XVIII. századi nemesi udvarházak alaprajzi elrendezésben megegyezőek a népi gyakorlattal, de anyagfelhasználásukban megelőzik a népit. 1636-ban már álltak kőfalazatú kúriák, de még tíz évvel később is épültek fa és sövény falú udvarházak. Ez utóbbiakban vagy a kémény, vagy a konyha azonban kőből volt, az egyiknek már az első szobája is, más faépületeknek pedig bejárati ajtókeretét faragták kőből. A XVIII. században, 1715-től kezdődően már csak kőkúriák fordulnak elő a feljegyzésekben.

9 A Balaton-felvidéken Vajkai Aurél írt le egy 1766-ban készült nemesi udvarházat, amely kőfalazatával, hármas alaprajzi beosztásával, az egyes helyiségek külön bejáratával és a ház oldalhomlokzatát védő egyszerű tornáccal nemcsak korának kisnemesi építkezési módjára, hanem a későbbi környékbeli parasztházra is példaként tekinthető.

10 Az egykori nemesek háza századunk elején azonban csak a jómódú parasztokéval egyenrangú, a szegényeké anyagban, szerkezetben és formában eltér ettől. Példa lehet erre az oromzat, ami előbbi esetben kő volt, az utóbbiaknál deszka vagy vesszőfonás; egy másik példa a lakószoba mennyezete: a gazdagoknál kőboltozattal, a szegényeknél fa-, vesszőfödémmel.

1 1 Észak-Magyarország és Szlovákia területén az eddigiekhez hasonló jelenségek ismeretesek. A Mátra déli lábainál a középkori egyházi műemlékek (Gyöngyössolymos, Kisnána, Gyöngyöspata) a patakok hordalékából kiszedett görgeteg kőből épültek és ez az eljárás modellként szolgált a táj népi gyakorlata számára is.

12 A Kárpátokban az egykor Árva, ma Orava megyei nemesi kúriák jellemzője a XVIII. század derekán a fa lakóház mellett, az erődítés funkcióval felruházott egyéb épületek, kerítések szilárdabb anyagból, kőből építése volt.

13 A két anyag együttes alkalmazása az erdélyi, XVII. századi kúriák építésmódjára emlékeztet (2. kép). A Felföldön a feltárt levéltári források és a napjainkban álló épületek korjelzése oromzaton, mestergerendán arra mutat, hogy a XVIII. század végén már parasztok is építettek kővel. A legrégibb emlék — Gyöngyössolymoson - az 1777. évszámot viseli, de kisnemesek gyakorlatában mintegy fél évszázaddal korábbi esetekről is tudunk. A század elején tehát a kőház még a társadalmi státus jelképét őrizte és csak az épületfát szolgáltató erdők kimerülése, a faépítkezés hatósági korlátozása vetett véget ennek, s így került e költséges építőanyag a parasztság kezére.

14 8. BAKÓ Ferenc 1978. 61, 65, 74, hivatkozik SZABÓ Istvánra (1969.103). 9. B. NAGY Margit 1973. 45, 74, 86, 88,120,139, 228, 280, 303. 10. Az épületben 3 külön bejáratú lakóhelyiség volt: szoba, konyha és kisszoba. Előttük tornác, „gádor" húzódott, mellvéddel, amelyből középen egy pillér nyúlt ki, hogy a tetőt alátámassza. VAJKAI Aurél 1959. 83-84. 11. A Balaton-felvidék gazdag kőépítkezésében előkelő hely illeti meg a kisnemesi falvakat, ahol az első utcai szoba mennyezete kőből, bolthajtással készült. Nemesvámoson, Szentgálon a „szivárvány "-nak nevezett boltöv félkörívben borul a szobára, esetleg stukkóval is díszítve. VAJKAI Aurél 1940.12. 12. BAKÓ Ferenc 1978. 62. 13. LANGER, Ján 1977. 14. BAKÓ Ferenc 1978. 62. 229