Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Kriston Vizi József: Dramatikus játékok Bekölcén

lódók kedvéért készített EGY VERSELŐ" címet viselő füzet, mely Budapesten nyomtatott Begó Márton és fiánál. E nyomtatvány utolsó négy lapján olvasható a minden bizonnyal fel is használt „Egy 60 esztendős hajadonnak temetési versei"

92 Hosszúra nyúlna, ha még tovább sorolnánk — az egyébként is jól ismert — farsangilakodalmi játékaink közös vonásait, mozzanataik számos egyezését. Mi inkább most a szöveganyag párhuzamaira fordítjuk a figyelmet, kiindulva a bekölcei temetési paródia kántorbúcsúztatójából. Eddigi vizsgálódásaink szerint csupán néhány fogózó mutatkozik az összevetésre. ISTVÁNFFY Gyula a Borsod megyei Sátáról így ír: „Vacsora után - mikor a muzsikusok is esznek — a vendégek mulattatására valamelyik tréfásabb ember vagy a vőfély énekelve előadja a cigányvajda alábbi búcsúztatóját: Búcsúzsaó savakkal saóllok mos' hozzátok, Látom lelkem, Kukám, hogy messomorodtál, Ha jeddig morgottál, már ne haragudjál.""

3 3 Megfigyelhető, hogy az idézet kiemelt második és harmadik sora tartalmilag mindenképpen egyezik a bekölcei sorokkal: „Tőled is búcsúzok, édes Bodri kutyám! Ha jeddig ugatta", most má' ne morogja'!" Mind tartalmi, mind pedig földrajzi szempontból figyelemre méltó az a szövegrészlet, melyet a szilvásváradi lakodalmas játékok egyik, hosszabb egységéből idézünk. A lakodalmi zene elcsitul, pihennek a zenészek, majd három férfi előáll. Egyikük volt a „pap", másikuk a „kántor", a harmadik szereplő a kiterített „halott". ,,Kántor: Meghalt paradiz, bár mindennap meghalna tíz! Pap: Az lenne nekünk a haszon és a nyeremény! (majd énekelve folytatja) Ha meghalok, meghagyom a testamentumba, Hogy egy 366 literes hordó bort tegyenek a síromba. A papok fejem fölé sódart tegyenek, És csak a kocsma felé vigyenek engemet. Gemenitus de lóres, egyet iszok, de jó lesz! Addig iszok, míg a két sor fogam ki nem ázik, Míg bennem a szőlőmag ki nem csírázik. Kántor: Kislány, ha a síromhoz jössz, Víz helyébe borral öntözz, Mert Jézusunk drága vére, Még a síromba is kéne. síZ?."

94 E búcsúztató szöveg s variánsai minden bizonnyal korábbra mutatnak. Ha jelenleg még csupán néhány adatot is gyűjthettünk csak egybe, az előzőek tükrében az UJVÁRY Zoltán által GÖMÖRI Jenőtől átvett idézete egyértelműen a temetési paródiák a kevéssé 92. A másik, erősen szakadozott és igen apró betűkkel írott kéziratos lapfűzér végén szintén hasonlóképpen mulattató, bokorrímekbe szedett pikáns szöveg olvasható (ENA 1073). 93.1stvánffy Gyula 1911. 224. - Ujváry Zoltán 1978. 126. cigánybúcsúztatást közló' negyedik versszakában olvashatjuk: „Látom lelkűm, Kukám, hogy megszomorodtál.. . Most ne haragudgyál, ha eddig mozgottat." Ugyancsak Istvánffy Gyula 1963. 63. közöl Upponyból egy olyan tréfás prédikációt, amelyet a tört magyarsággal igencsak tréfásan hangzó német papi beszédet gúnyolja. 94. ENA 1169. - Ezúton köszönöm meg Gál Gyula szíves közlését. 295