Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dr. Matuz Edit: Felsőtárkány–Várhegy neolitikus telepe

A lelőhelyen egy teljes és két töredékes kaptafa alakú kőbalta (XIV. tábla 9, 10.), néhány obszidiántöredék (XIV. tábla 6-8.) és csontár (XIV. tábla 1 -5.) került elő, mindegyik általánosan jellemző a középső neolitikus csoportokra. Vizsgálódásunk eredményeként megállapíthatjuk, hogy a felsőtárkány-várhegyi neolitikus anyag az egér—kisegedi, bükkaranyos-földvári, folyás—szilmegi leletekkel jellemzett szilmegi csoport körébe tartozik, hiszen minden fontosabb jellemzőjük közös, megegyezik. Jelentősége abban áll, hogy hiteles ásatásból származik. Két zárt gödör (11. árok, VI. szelvény és a 6. árok gödre) mellett a 13. árok tűzhelye környékéről előkerült anyag adja a leletek 60%-át. Ali. árok és a VI. szelvény neolitikus gödrének leletei arányaiban hasonló százalékos eloszlást mutatnak, mint azt az egész leletcsoport vizsgálatánál láttuk.

48 A tiszadobi jellegű csőtalptöredékek, a késő AVK és a Bükk I—II. típusú edénytöredékek alapján korainak határozzuk meg a gödör anyagát a szilmegi csoporton belül. A 6. árok kis számú és jellegtelenebb leletanyagát a hólyagos dudor, bevagdalt peremtöredék, tagolt bordával, lapos fogófüllel díszített cserepek mellett egy késő AVK típusú töredék datál hasonló időre. A szilmegi csoport belső kronológiáját nem ismerjük eléggé, az feltételezhető, hogy a felsőtárkányi telep népessége a késő AVK, Tiszadob, Bükk I—II. időszakban élt, míg a bükkaranyos földvári telepet Bükk III. típusú töredék datálja későbbi időszakra. A szórványleletek (I., IL, III., IV., X. szelvény; 1., 3., 4., 8., 9. árok; 2., 3., 5. késő bronzkori ház területe) és a neolitikus anyagot nem tartalmazó felületek (V., VIII., IX. szelvény; 2., 5., 7., 10., 12. árok; 4. késő bronzkori ház területe) kirajzolják a telep nagyságát, elhelyezkedését. A földvár DNy-i felén, kb. 40x50 m (0,2 ha) területen találjuk a szilmegi csoport népességének egyrétegű, magaslati, a természetes védelmi vonalat kihasználó, de erődítés nélküli telepét. Elgondolkodtató az, hogy a Polgár környéki lelőhelyek kivételével a szilmegi csoport jelentősebb lelőhelyeit - Eger—Kiseged, Bükkaranyos—Földvár, Felsőtárkány-Várhegy - a jól védhető magaslati helyeken, hegytetőkön találjuk. Ide sorolhatóak Egerszalók-Maklánvár,

49 Eger-Maklyánvár és Miskolctapolca—Várhegy szórványleletekkel jellemzett együttesei is. Feltételezésünk szerint a felsőtárkányi anyag korai szakaszt képvisel a szilmegi csoport életén belül, tehát kezdettől fogva oda telepedett, ott élt a népesség, ahol védelmét biztosítottnak látta. Leletanyagunkban nem találunk késő neolitikus tárgytípusokat, erre az időre a telep élete már megszűnt. Ez azt bizonyítja, hogy nem egy későbbi (tiszai-herpályi-csőszhalmi kultúra) támadás elől húzódtak a magasba,

50 hanem feltehetően egy velük egy időben, velük párhuzamosan élt népesség, vagy népcsoport elől. AVK-alapokon létrejött egy a szakáiháti, bükki és esztári csoportok közé beékelődött, velük szoros kapcsolatot, árucserét fenntartó kis csoport, amit szomszédaitól a pontés esőcsepp alakú beszurkált díszítés, a nagyszámú plasztikus dísz (ujjbenyomással, bevagdalásokkal tagolt borda, lapos fogófül, apró bütyökdíszek, perembevagdalás, peremcsip48. A 180 db töredékből 10% esőcsepp alakú beszurkálással, 14% tagolt bordadísszel, 7% perembevagdalással díszített, 3% apró bütyökdíszes, 3% lapos fogófüllel ellátott, 7% bükki jellegű, 18%-on más jellegű díszítés, 18% fenéktöredék, 20% jellegtelen, díszítetlen példány volt. 49. Korek iózseí-Patay Pál 1958. Nr. 124., 40.; Dobó István Vármúzeum ltsz.: 55.2377.1.-2380.2., 56. 483.1-2., 56. 496.1., 56.501.1. Anyagában megtalálható a belülről kinyomott hólyagos dudor, ujjbenyomással tagolt bordadíszes töredékek, ujj benyomással tagolt lapos bütykök, bevagdalt peremű darab és könyökfül. Bekarcolt díszű bükki töredék nincs. Két kőbalta, obszidiánpengék, szilánkok vannak még az innen származó gyűjteményben. 50. Kalicz Nándor 1960. 35-37. 20