Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Löffler Erzsébet: Adatok az egri filoxéravész történetéhez

terjedt el, hogy a talajt törköllyel kell öntözni.

83 1887-ből találunk olyan adatokat, mely szerint a „Phylloxera irtó por- és trágyagyárban" feltalálták azt a biztos szert, mely nemcsak a kártevőt pusztítja el, de még a beteg tőkét is meggyógyítja.

84 A tudatlanság egyébként akkora volt, hogy 1887. október 6-án, amikor dr. Horváth Géza, afiloxérairtás országos kísérleti állomásának vezetője Egerben előadást tartott (mindössze 15-20 főnyi hallgatóság előtt), olyan alapvető kérdéseket kellett tisztáznia, hogy a gyérítés nem azt jelenti, hogy a tőkéket kell elpusztítani, hanem a rovarkártevő gyérítéséről van szó.

85 Az előadásokon, tanfolyamokon csak néhány ember vett részt. Amikor 1888. október 25-én a polgármester a védekezés megszervezése érdekében összehívta a szőlőbirtokosokat, mindössze 25—30 ember jelent meg.

86 1889 márciusában, amikor Miklós Gyula jött Egerbe, hogy tájékoztassa a lakosságot a védekezés újabb lehetőségeiről, szinte senki sem jelent meg az előadáson, állítólag elfelejtették azt kihirdetni.

8 7 Természetesen, az érdektelenségen túl meg kell azt is említetnünk, hogy mind a szénkéneg, mind a fecskendők igen drágák voltak. 1890-ben hirdette először az újság, hogy a szénkéneg ára métermázsánként 15 forintra csökkent. Olcsóbbak lettek a francia gyártmányú fecskendők is, 30 forintról 25 forintra módosult az áruk, a magyar fecskendők ára még ekkor is 30 forint volt. Az országban ekkor mindössze egy gyárban állítottak elő szénkéneget. A tartályok is igen drágák voltak, az állam azonban azokat szükség esetén kölcsönözte a megrendelőknek.

8 8 Hiábavaló volt azonban a szénkénegezés melletti propaganda. A gyakorlat azt mutatta, hogy egy-két gazdagabb szőlőbirtokoson kívül más ki sem próbálta azt. Az elárasztásos védekezésre — mint láttuk — egyetlen kísérlet történt a városban, ennek megvalósítása azonban részben igen költséges volt, részben pedig a földrajzi adottságok sem voltak kedvezőek. Az ellenálló amerikai fajták meghonosítása igen nagy nehézségekbe ütközött a lakosság idegenkedése miatt. A direkttermők bora lényegesen rosszabb minőségű volt, mint az európai fajtáké. Erre utal, hogy a minisztérium 1882 őszén egy hordó amerikai Jaquez és egy hordó amerikai alanyba oltott Aramon francia szőlőből készített bort hozatott Jules Leonhard Pomier montpellieri lakostól. Palackérettségük után, 1885-ben ezeket a borokat szétosztották a gazdasági szakiskolák és egyletek között ízlelés céljából. Ezért május 22-re összehívták a városházára a Szőlészeti és Borászati Egylet tagjait, hogy kedvet kapjanak az amerikai fajtákhoz.

89 A borízlelés eredményét a következő héten foglalta össze az újság: ,,A Yaquez-faj bor sajátos, idegenszerű, s ízlelő szervünkre nem éppen kellemes hatásánál fogva nálunk élvezésre nem alkalmas, s e célból általánosabb termesztésre alig számíthat, hatalmas festőanyag tartalmánál fogva azonban, kivált, ha remény van hozzá, hogy talajváltozás, vagy több évi kezelés folytán amaz idegenszerű, kedvezőtlen zamatát elveszti, kevésbé színes vörös boraink megfestésére igen célszerűnek, s e végből való tenyésztésre igen ajánlatosnak bizonyult. Az amerikai Riparia Sauvage-féle vesszőbe oltott Aramon fajból nyert borra nézve pedig a bíráló bizottság azt véleményezte, hogy az kedvező színe mellett is, tartalmi üressége, s zamathiánya miatt silányabb termésű vörös borainkkal sem állja ki a versenyt, s így nálunk fajnemesítés céljából való tenyésztésre nem látszik alkalmasnak".

90 83. Eger, 1886. 374. 84. Eger, 1887. 306-307. 85. Eger, 1887. 321-322. 86. Eger. 1888. 349. 87. Eger. 1889. 103. 88. Eger, 1890. 304-305. 89. Eger, 1885. 177. 90. Eger, 1885. 184. 11 Az egri múzeum évkönyve 161