Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Löffler Erzsébet: Adatok az egri filoxéravész történetéhez

a vegyszer pedig igen drága volt.

7 Kötött talajokon lehetőleg száraz, lazábbakon pedig a talaj nedves állapotában kellett a műveletet elvégezni. Virágzáskor és bogyóéréskor azonban nem volt szabad. A szénkéneget fecskendővel, 30-40 cm mélyen a sorokban a tőkék közt egyenletesen elosztva, négyzetméterenként 25—30 grammjával kell a talajba juttatni. 1—1 tőke körül ezt az adagot 4—5 lyukba osztották el. A nyílásokat a befecskendezés után azonnal betömték, hogy a vegyszer ne párologjon el.

8 2. A szőlőterület vízzel való elárasztása. Az eljárás lényege az volt, hogy a tél elején több hétig vízzel elárasztott területen a kártevő kipusztult, megfulladt. Az eljárást azonban csak síkvidéki területen kötött talajok esetében lehetett alkalmazni és ott, ahol megfelelő mennyiségű vízkészlet is rendelkezésre állt.

9 3. Homoktalajok bevonása a szőlőmüvelésbe. A filoxéra elleni küzdelem lényeges állomása volt, mikor Franciaországban rájöttek arra, hogy a kártevő mindenütt pusztít, kivéve a Földközi-tenger homokos partvidékét.

10 A filoxéra ugyanis a gazdag, legalább 70—75%-os kvarctartalommal rendelkező futóhomokban teljesen kipusztult. Az ilyen laza, homoktalajű szőlők immúnisak a kártevővel szemben.

11 4. Direkttermők, illetve amerikai alanyok felhasználása. A védekezés legbiztosabb módja, amely később, a rekonstrukció során is járható űtnak bizonyult. Ennek, mint a későbbiekben is látni fogjuk, akadálya volt az a tény, hogy az amerikai fajták elsősorban oltványok formájában váltak használhatókká, mert a vadalanyok, a direkttermők lényegesen gyengébb minőségű borok előállítására voltak alkalmasak, mint a mi, korábban már megszokott boraink. Akadályt jelentett az is, hogy a filoxéravész előtt az oltás nem volt általános, csak egy-egy ritka fajta, vagy gyengén termő tőke átoltása volt szokásos. A filoxéra pusztítása következtében került be az oltás a szőlőművelés rendes és rendszeres munkái közé.

12 Addig azonban hosszú volt az út, hiszen gazdáink általában nem rendelkeztek az oltáshoz szükséges szakismertekkel, sőt nem is ismerték a különféle oltási módokat. A filoxéra franciaországi megjelenése után a járvány hamarosan elterjedt Európa többi szőlőtermelő országában is. A terjedés iránya következő volt: Portugália: 1870., Ausztria: 1872., Németország és Svájc: 1874., Magyarország: 1875., Spanyolország: 1877., Olaszország: 1879., Oroszország: 1880., Szerbia: 1882., Románia: 1883., Bulgária: 1884., Törökország: 1885.

13 A kártevő elleni védekezés érdekében az első nemzetközi értekezletet 1877-ben Lausanne-ba hívták össze. Ezt követte 1878-ban a berni filoxéraegyezmény, melyet a Német Birodalom, Ausztria, Magyarország, Spanyolország, Portugália, Svájc, Olaszország és Franciaország kötöttek meg és kötelezték magukat arra, hogy törvényhozás útján intézkednek a fertőzött és gyanús területek megállapítására és a tapasztalatok kicserélésére, legfőképpen pedig a filoxéra további terjedésének megakadályozására. A szerződést 1881-ben Belgium, Hollandia és Szerbia csatlakozásával felülvizsgálták és 1883-ban Luxemburg bekapcsolódásával új megállapodást kötöttek. A Bernben megkötött egyezmény lényege, hogy korlátozza a szőlőnövény mindennemű részének, sőt az egyéb ker7. Feyér Piroska 1970. 124. 8. Prohászka Ferenc 1973. 139. 9. Feyér Piroska 1970. 124. 10. Feyér Piroska 1970. 89. 11. A Pallas Nagy Lexikona VII. 196. 12. Feyér Piroska 1970. 155. 13. A Pallas Nagy Lexikona VII. 1894. 194-195. 149