Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dancza János: A subalyuki ősember-maradványok sorsa (visszaemlékezés)

maradéktalanul kisajátította és a saját neve alatt közöltette, holott még a laikus számára is érthető, hogy már feltárt rétegről nem készíthetett rajzot. Tény, hogy kérésére az említett rajzoknak a zömét még akkor is én vettem fel, amikor az ásatásokat már ő vezette. Ezt a Monográfia 21. oldalán maga is elismeri: ,,A rajzok készítésében Dancza János vett tevékenyen részt."

22 Ennek ellenére valamennyi rajz készítője így van feltüntetve: Felvette: Kadiő 0. Rajzolta: Mottl M. örülök, hogy a subalyuki ősemberi maradványok sérüléseinek az igazi okait megvilágító sorok, ha későn is megjelennek. Tartoztam e sorok megírásával egyrészt a. magyar ősemberkutatás történetének, másrészt azoknak az igaztalanul megvádolt egyszerű munkásturistáknak, munkatársaimnak, akik önzetlen lelkesedéssel vállalták az ásatások alatt a szokatlan idő okozta komoly megpróbáltatásait egy olyan tudományos ügy érdekében, ami végül is a magyar ősemberkutatás több évtizedes reményeit váltotta valóra. IRODALOM DANCZA JÁNOS 1939. Fűtési gondok ajégkorszak alatt. Búvár. V. évf. 5. sz. ERDE Y GYULA-HUBA Y JÓZSEF- VIGYÁZÓ JÁNOS 1932. Részletes magyar útikalauzok 11. Bükk. Budapest. Feltárult. . . Feltárult a Hór-völgyi barlang régóta keresett nagy titka. 8 Órai Újság 1932. július 8. sz. M ALÁN MIHÁLY 1953. A neander-völgyi ősember Európában. Élet és Tudomány 1953. 49. sz. Monográfia A cserépfalui Subalyuk-barlang. Barlangtani Monográfia. Budapest. 1938. MAGYARORSZÁG Magyarország régészeti leletei. Budapest. 1957. SZÉLPÁL ÁRPÁD 1932. Az ősember nyomában. Népszava 1932. július 10. 10. VÉRTES LÁSZLÓ 1951. Mezoliticsezskie nahodki na versine gori Kőporos pri g.Eger (Vengrija). Acta Archeologica. 1957. Medveemberek krónikája. Budapest. 1965. Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest. János Dancza Das Schicksal der Überreste des Urmenschen von Subalyuk (Rückerinnerung) Der Verfasser erinnert sich an ein bedeutendes Ereignis der ungarischen Urmenschenforschung zurück. Am 27. April 1932 fand man in der Höhle Subalyuk des HórTales (Komitat Borsod) die Reste eines Erwachsenen und eines Kindes von Neandertaltyp. Die Funde wurden von den Mitgliedern der Egerer Gruppe des Touristenvereins „Naturfreunde" (Természetbarátok), unter Führung von János Dancza freigelegt, nachdem Dr. Ottokár Kadiö diese Aufgabe abgelehnt hatte. Früher Hatte in der Höhle auch Dr. Jenő Hildebrand Ausgrabungen durchgeführt, aber bei einer Tiefe von 30 cm stieß er auf Boden. János Dancza stellte später fest, daß der Boden eine von der Wand abgesprungene große Kalksteinplatte war, unter welcher Fauna der Eiszeit und Werkzeuge gefunden wurden. Die systematische Freilegung der Höhle wurde am 9. Februar 1933 mit der von Dr. Kadiö übernommenen archeologischen Methode (Bild 1—2.) begonnen. Während der Verteidigung gegen die große Kälte beobachtete János Dancza, daß der Urmensch in den verschiedenen Höhlen an unterschiedlichen Plätzen Feuer gemacht hatte (Vgl.: János Dancza: Heizungssorgen in der Eiszeit. Búvár. 1939. V. Jahrg. Nr. 5.) Am 27. April, nach 22. Monográfia 21. 137