Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)
Dancza János: A subalyuki ősember-maradványok sorsa (visszaemlékezés)
mert látszatra olyan állapotban volt, ahogy azt összeállítottam. Sajnos, amitől tartottam bekövetkezett. A két nagyobb darabot kérésem és figyelmeztetésem ellenére sem rögzítették véglegesen össze és a sok felesleges összeillesztgetés vagy valami durva beavatkozás következtében a kitűnő érintkezési felületeket letördelték. Annak a patkó alakú peremnek, amely az egész álli részt kiegészítette, a bal oldali ág alá nyúló szára letört és el is veszett. Ez a rész a 4. képen szaggatott vonallal van behatárolva. A jobb oldali ág darabjait Bartucz meg sem kapta, s hogy ez is megvolt, arról csak tőlem értesült. Ellenben a belevaló zápfogak megvoltak. Még ennél is rosszabb, mondhatnám megdöbbentőbb állapotban volt a keresztcsont. Az utolsó két csigolya hiányzott róla és egyszerűen kétségbe vontam, hogy az a keresztcsont van a kezemben, amitKadicnak átadtam. És ekkor érdekes percek következtek. Csak alaposabb vizsgálódás után ismertem fel és ekkor felhívtam Bartucz figyelmét arra, hogy a friss törési felületen mindenütt ragasztóanyag látható, s abban pedig több helyen ott volt a hiányzó darab szivacsos állományának apró darabkái, ami kétségtelenül igazolta, hogy a keresztcsont teljes egészében megvolt, de eltörték és összeragasztás után újból eltörték és a két csigolyarészt el is vesztették. A további vizsgálódás során azt is észrevettem, hogy még a meglévő darab is úgy van, két darabból összeragasztva (8. kép). Elvesztek a hozzátartozó csontlemezkék is, melyeket a keresztcsonttal együtt adtam át Kadicnak. 8. kép. A megcsonkított keresztcsont Mindezekre felhívtam Bartucz figyelmét, aki megdöbbenéssel hallgatta és állapította meg észrevételeimet. Engem viszont az lepett meg, hogy egy elismert antropológus magától nem fedezte fel ezeket a szemmel is jól látható és könnyen felismerhető jelenségeket. Akkor a gyermek maradványaiból csak a koponyát láttam és miután Bartucz sem említette, hogy a váz többi része részben elkallódott, másrészt amit neki átadtak, a felismerhetetlenségig sérültek, azt hittem,hogy a gyermek maradványaival nincs baj. Ma sem értem, hogy Bartucz miért hallgatta akkor el előttem a valóságot, hiszen a birtokában volt a gyermek maradványairól készült feljegyzésem. A valóságról én csak 1938-ban, a Monográfia megjelenése után értesültem. De lássunk néhány részletet Bartucz véleményéből. ,,A csontvázból több csigolya, borda, hosszúcsont, kéz- és lábujj csont oly sérült, apróra törött állapota, hogy nemcsak össze nem illeszthetők, de legnagyobb részük pontosabban meg sem határozhatók." 8 8. Monográfia 56. 125
