Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Kozák Károly: Árpád-kori falu maradványainak feltárása az egri várban I.

A tágasabb déli részről feltételezhetjük, hogy az volt a ház „lakrésze". Itt találunk ugyanis olyan területrészeket a falak és munkagödrök között, amelyet fekvőhelynek is használhattak. A kis épületben „szabályos elrendezésben" talált munkagödrök („padkás"), a közeli szárítóhelyiség („padlós"), az ott és más szelvényekben előkerült hasonló anyagú, fenékbélyegű edények, töredékek alapján ezt az épületmaradványt fazekasműhelynek tartjuk. A „ház" nyugati oldalának közepén egy kb. 35X90 cm-es, „háromszög" alakú kiugrás figyelhető meg, három egymás közelében lévő cölöplyukkal. E helyen lehetett a ház bejárata, talán egy kis előtetővel. A bejáratnak helyére az ott felvett metszet is utal. A támfal falkoronája táján feltételezhető járószinttől lejtős lejárat nyomai mutatkoztak a mélyebben fekvő küszöbig (24—25. kép). Itt emlékezünk még meg a várfal megerősítéséhez ásott 4—5. sz. aknák között talált Árpád-kori edénytöredékekről. Ezeken többségükben körbefutó vonaldísz található. Egy peremtöredék alsó részét körbefutó hullámvonallal díszítették.

9 Az 1—5. sz. aknák és az I—V. szelvények leletei között átégett paticstöredékek is előfordulnak, de nem nagy számban. Feltételezhető, hogy a leégett házakhoz tartozó paticstöredékek a földbe ásott házak feletti rétegekben helyezkedtek el, amelyeket a várfal, támfal építésekor megbolygattak.

1 ° VI. szelvény, út részlete Ebben a szelvényben találtuk meg az Árpád-kori településen átvezető, földbe mélyedő út egy részletét. Az út megtalálása után világossá vált, hogy az I—V. szelvényekben feltárt házak, házmaradványok a falu déli, a domboldal alsó részén — talán a szélén — álltak. Ez az útrészlet a vár területén lévő Árpád-kori falu egykori helyének, „határainak" kijelölése, rekonstruálása szempontjából igen jelentős. Mielőtt azonban e határok egy részének felrajzolására vállalkoznánk, nézzük meg részletesen az út feltárásával kapcsolatos megfigyeléseket és az ott előkerült régészeti leleteket.

11 Az út erősen belemélyed az agyagos, Jöszös" talajba, amolyan „horhos" benyomását kelti. E részlet azért is igen fontos számunkra, mert az út — feltételezve, az egykori terepadottságokhoz igazodva — irányt változtat. Az útrészlet felső, keleti oldala a szelvényben északi irányba fordul. A szelvényben feltárt útszakasz igen rövid, de a vár későbbi alaprajzát, (falait, kapuit) figyelembe véve, az úgynevezett Hippolyt-kapu irányába fordul. Ez viszont egyértelműen sugallja, hogy az Árpád-korban a „várba" (a püspökség területére, a székesegyházhoz) felvezető út a jelenleginél valamivel „magasabban", attól kissé keletebbre vezetett és érte el a település központját (26—27. kép). Az agyagos, kőporos talajba mintegy másfél méternyire bemélyedő, meredek rézsüvei határolt út alja kb. 3 m széles és északnyugati irányba lejt. A metszetfalban jól megfigyelhettük az út nyomait. A sárgásfehér („eres") bolygatatlan rétegtől jól elvált a felette lévő, égett szemcsékkel jelzett szürkés, bolygatott réteg. A szelvény északnyugati részében az útba feltehetően később beásott tűzhely maradványa került elő égett kövek9. A várfal megerősítéséhez szükséges pülérek (aláfalazás) aknáinak ásásakor, a köztük lévő terület (IV-V. szelvény) feltárásakor a már említett edénydíszítések legtöbbje megtalálható. Ezekkel együtt néhány bográcstöredéket is találtunk. 10. E lehetőségre a további szelvények feltárásakor tett megfigyelések (felső szintek vízelvezetése, meszesgödör stb.) is utalnak. 11. A kerámia hasonló az előző szelvényekben találtakhoz (körbefutó vonal-, hullámvonal-, „rádlis", stb. díszítés, kereszt alakú fenékbélyeg). 80