Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Takács István: Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori település halcsont leleteinek elemzése
A rézkori telep halcsont anyagában előkerült csukák méreteinek pontosabb behatárolásához nincs támpontunk. Tény azonban, hogy az 5. és 10. gödörből előkerült dentalék mindegyike nagyságra kétszerese az összehasonlításhoz felhasznált recens csukának. 12 Ennek az állatnak a súlya 2,4 kg volt. Fogas süllő (Lucioperca lucioperca L.) 13 Megnyúlt, oldalról kevéssé lapított testű ragadozó életmódú halunk. ízletes húsú, pikkelyezett, felül zöldesszürke, 8—9 elmosódott pasztával, a hát-és a farokúszók környékén foltokkal tarkítva. Testméretéhez viszonyított kis garatja miatt a magas hátú halakat nehezen nyeli le, falánk ragadozó, még önmagánál kisebb fajtársait is elfogyasztja. Szájában jellegzetes ragadozó fogak biztosítják a táplálék megragadását. A hazai tiszta vizű folyókban, tavakban egyaránt fellelhető, ahol a köves, kemény fenekű medret kedveli. 14 ívása április—május hónapokra esik, amikor is Lovassy 1 s szerint: „Ikráját a vízfenék köves, kavicsos, homokos helyeire agyagos egyenetlenségeire, vagy parti fűz- és égerfák vízbenyúló gyökereire csomónként ragasztja le, amelyről az esetleges iszapot farkával megelőzőleg letakarítja." Nehezen szállítható, vízből kiemelve rövidesen elpusztul. 16 A 10. gödörből előkerült csigolya közel háromszorosa az összehasonlításhoz használt 1,2 kg súlyú recens állaténak. A csigolyán kirajzolódó évgyűrűk szerint az állat nyolcéves volt. Ponty (Cyprinus carpio L. ) Oldalról erősen lapított nagy formai variációval bíró halfajunk. Testalakulásaira jeliemző, hogy volt idő, amikor bizonyos helyi formációit külön fajként írták le. Ez a variabilitás azonban csak e halfaj céltudatos tenyésztésének hatásaként alakult ki. Az alapforma a teljesen pikkelyezett, megnyúlt testű lassú növekedésű ponty. 17 (Kedvezőtlen tartási feltételek mellett a mai kitűnő magashátú tógazdasági tenyészpontyok utódai is megnyúlt testűvé, kisebb fejlődési erejűvé válnak.) Kedveli a sekély, könnyen melegedő vízrészeket, ahol a táplálékát is felleli, melyek zömmel rovarlárvák, apró rákok, iszapban élő férgek, növényi részek stb. Napközben a növényzet között rejtőzik, inkább csak a reggeli, esti órákban keresi táplálékát. ívása december és január hónapokra esik Herman 18 szerint, Lovassy 19 májusjúniusra teszi az ivás idejét, míg Fábián 20 szerint „áprilistól nyár elejéig, sőt néha a nyár folyamán többször is ívik". 12. Gyűjteményünkben még nem rendelkezünk a ponty, csuka, süllő csontozatából álló, recens, összehasonlító sorozattal. E tanulmányban ezért csak becslésre szorítkozhatunk. 13. Egyértelműen a fogas süllővel (Lucioperca lucioperca L.) számolhatunk, mert fajrokona a kősüllő (Lucioperca volgensis L.) csak a múlt században került a Dunába és a Tiszába. Eredeti hazája a Kaspi-tó és a Fekete-tenger. 14. BERINKEY László 1966. 116. 15. LOVASSY Sándor 1927. 800. 16. LOVASSY Sándor 1927. 800. 17. HERMAN Ottó 1887. 684. 18. HERMAN Ottó 1887. 684. 19. LOVASSY Sándor 1927. 819. 20. FÁBIÁN Gyula 1973. 355. 5* 67
