Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Petercsák Tivadar: A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon

szerepeltek takarmánypótlóként az abaúji Hegyköz állattartásában.

112 A lombtakarmány felhasználásának további vizsgálata a magyar népi állattartás Ősi rétegeihez kapcsolható, ezért fontos az erre vonatkozó adatok összegyűjtése Észak-Magyarország más erdős területein is. A száraz falombot azokon a vidékeken, ahol kevés a gabonaszalma, almozásra is használták. A zempléni hegyvidékről származó adatokon túl szükséges lenne a téma szélesebb körű vizsgálata. Áttekintve az észak-magyarországi paraszti erdőhasznosítás néprajzi kutatásának eredményeit, megállapíthatjuk, hogy egyes területeken további tematikus részletkutatások szükségesek, más témákban aktuális a részeredmények összegzése. A viszonylag jobban megkutatott Börzsöny, Bükk és Zempléni-hegység mellett sürgető feladataink közé tartozik a Mátra komplex erdészeti néprajzi vizsgálata. Az erdészeti etnográfia kutatási eredményeit három téma köré csoportosítva látjuk célszerűnek összegezni. 1. A paraszti erdőhasználat jogi, szervezeti problémái. A kapitalizmus kori erdőbirtoklási gyakorlat történelmi gyökereinek feltárása, a helyi szokásjog, a feudalizmus kori közös birtoklási és elosztási módszerek felhasználása és továbbélése, valamint a törvények, állami előírások hatása a helyi közös erdőbirtoklás kialakításában. Nagy figyelmet kell fordítani az észak-magyarországi kisnemesi közösségek és a mezővárosok erdőbirtoklási gyakorlata történetének, a paraszti közösségekre gyakorolt hatásuknak és sajátosságaiknak a feltárására. 2. Erdei munkaalkalmak, a nagybirtokok erdőhasznosítási gyakorlata és a paraszti életforma kapcsolata. Területünkön a XVIII. század végétől nem választható külön a paraszti erdőgazdálkodás és hasznosítás az iparszerű nagyüzemitől. A nagybirtokok kapitalisztikus erdőkitermelésének a hatására alakul ki olyan erdei munkás réteg, amely a természeti feltételek és társadalmi tényezők alapján meg van fosztva a föld birtoklásától, így egyéni képességei révén speciális foglalkozásokkal (fakitermelés, fafeldolgozás, házi faipar, mészégetés, szénégetés) keresi meg a kenyerét. 3.Az erdő életforma teremtő és meghatározó szerepe. Az egyes települések, illetve tájegységek erdőhasznosítási gyakorlata csak az adott természeti környezettel való kölcsönhatásban és a történelmi változások állandó figyelembevételével tanulmányozható. A geográfiai tényezők (szántóföld és erdő aránya) mellett a nagyüzemek erdei munkalehetőségeitől függően egy-egy tájegységen belül is differenciálnunk kell a lakosság erdőhöz való viszonyának megítélésében. Valamennyi erdőkiélő tevékenység közül a zsákmányolás és a gyűjtögetés szövi át leginkább az erdős falvak lakosságának mindennapi életét. Irodalom Bakó Ferenc 1951. A magyar paraszti mészégetés kutatása. MTA II. Oszt. Közi. Múzeológiai sorozat I. 2. sz. 283-330. 1963. A Bükk hegység mészégetőinek munkaszervezeti formái. Az Egri Múzeum Évkönyve I 297-315. 1968Ű. A mészégetőit éledmódja a Bükk hegységben. Az Egri Múzeum Évkönyve VI. 267-287. 19686. Mészégető kunyhók a Bükk hegységben. Néprajzi Értesítő L. 67-91. 112. A lombtakarmánynak a magyar állattartásban való felhasználását PALÁDI-KOVÁCS Attila dolgozta fel. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 35-52. 388