Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Petercsák Tivadar: A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon
dolgozta fel. 43 A bernecebaráti erdők faközelítési módjait és a bazárkások tevékenységét Erdélyi Zoltán tanulmányozta. 44 Vastagh Gábor XIX. századi fausztató berendezéseket ismertet. 45 Szabó István és Szabó László példamutatóan elemzi az Ipoly-völgy községeinek a jobbágyfelszabadítás utáni paraszti erdőhasználatát és erdőhasznosítását. 46 A Gömör megyei favágók és szénégetők tevékenységét, életviszonyait Herkely Károly és Ê. Kovács László tanulmányaiból ismerjük. 4 7 Gunda Béla az észak-magyarországi nyári szánokat és szlovákiai párhuzamait dolgozta fel. 47 ' a A paraszti erdőhasználat bemutatásának alapvető kérdése az erdő birtoklásának, jogviszonyainak és hasznosítási módjainak, típusainak a feltárása. A vizsgálat során az erdőt nem ragadhatjuk ki a paraszti gazdálkodás, a határhasználat problémaköréből. Az erdő birtokviszonyainak tanulmányozását a feudális társadalom földközösségi rendjénél kell elkezdenünk és folytatni az úrbérrendezés, a jobbágyfelszabadítás és a tagosítás során megváltozott viszonyokkal. Az országos gyakorlathoz hasonlóan a jobbágyfelszabadítás előtt Észak-Magyarországon sem különült el a földesúri és a jobbágyok által használt erdő. Azt a földesúr saját kezelésében tartotta és a jobbágyok csak használhatták, s többek között a faizási jog alapján részesedtek a fából. Az urbárium szerint a jobbágy a földesúr erdejében telke nagyságának arányában vághatott tűzifát, illetve a földesúr kijelölése alapján épületre való fát. 48 A Zempléni-hegység falvaiban a telkes gazdák hetenként egyszer hozhattak maguknak egy-egy szekér száraz fát, a zsellérek pedig a hátukon a szükségletnek megfelelő mennyiséget. Afaizásért 1848 előtt egy negyed telkes gazda 1/4 öl fát volt köteles Tállyára szállítani, a zsellérek pedig egy-egy fél öl fát vágtak a földesúr részére. 49 Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a volt jobbágyok a faizás és egyéb erdei haszonvételek helyett a földesúritól elkülönített erdőt és legelőt kaptak, amelyet osztatlanul birtokoltak. Ez a földesúri és a parasztbirtok gazdasági egy bekapcsoltságának, a határhasználat közösségének a felszámolását jelentette. 50 Területünkön az 1850—1870-es években zajlottak a tagosítási és elkülönítési perek, s ezek során községenként megszabták az egy telekre jutó erdő és legelő mennyiséget és külön tagban kimérték a volt úrbéreseknek. 51 Az egyes falvak erdőelkülönítési peres anyagainak részletes vizsgálata deríthet fényt a paraszti erdőközösségek létrejöttének körülményeire. A XIX. század második felében a Zempléni-hegység falvaiban még a községi elöljáróság intézte a közös erdővel kapcsolatos ügyeket. 52 A XIX—XX. század fordulóján azonban már Észak-Magyarország falvaiban is működtek az erdőhasználat szabályozására alakított szervezetek, a rendkívül változatos elnevezésű úrbéres közbirtokosságok. 53 Szer43. E. FEHÉR Julianna 1957. 267-292. 44. ERDÉLYI Zoltán 1958. 381-408., ERDÉLYI Zoltán 1956. 52-57. 45. VASTAGH Gábor 1962. 613-616. 46. SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 71-92. 47. HERKELY Károly 1941. 259-263., É. KOVÁCS László 1973. 172-185., É. KOVÁCS László 1976. 143-157. 47/a. GUNDA Béla 1976-1977. 121-138. 48. Magyar Néprajzi Lexikon 1980. Ш. köt. 329. 49. PETERCSÁK Tivadar 1981. 45. 50. KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 43. 51. PETERCSÁK Tivadar 1978. 13., PETERCSÁK Tivadar 1981. 46., SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 71. A továbbiakban eltekintek a legelő és a legeltetés közbirtokossági szervezésének tárgyalásától. 52. PETERCSÁK Tivadar 1979. 264. 53. Pl. Heves megyében 118 községi úrbéres közbirtokosság volt 12 754 kat. hold területen. BOROVSZKY Samu é. n.ű.261. 378
