Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

Mindemellett felvetődhet annak gondolata is, hogy a Tót, vagy Szecskó nevet viselő családok sok évszázad óta már magyar környezetben élnek, ezért kétséges, hogy etnikailag nem tekinthetők-e inkább magyarnak, mint szlováknak. Véleményünk szerint asszimilációjuk az újkorban már nyilvánvaló, de szlovák eredetükhöz nem férhet kétség. A szlovák etnikum földrajzi közelsége, a kölcsönös migráció, a gazdasági, munka és műveltségi kapcsolatok számtalan lehetősége azonban területünk lakosságát — a palócság központi tömegét — átmeneti és közvetítő szereppel ruházta fel a szlovák nép és a magyarság egésze között. Ennek a szerepnek csak egy fejezete az északról délre irányuló népmozgás, mert ennek ellentétes irányáról is tudunk és emellett számos lehetősége volt és van a két nép érintkezésének. A legnagyobb jelentőségű szlovák etnikai kapcsolatok után meg kell említenünk még azt a 12 népnevet és etnikai nevet, amelyek vizsgálataink során a XVI. század és a XIX. század között felbukkantak. A népnevek a vizsgált időszakban kétségtelenül ném jelentették viselőjük nemzetiségét, de közelebb voltak ahhoz az etnikumhoz, amelyből kiszakadtak. Különösen áll ez a XVI. századra, amikor olyan nevek jelennek meg összeírásainkban, mint a Német, Rácz, Cseh, Lengyel, Muszka, Török, Székely, Kun és Palóc. A XVII. századból ismerjük itt az Oláh nevet, a XVIII. századból a Szászt és a XIX. századból a Germánt, a Horváthot. A nevek általában csak 1—1 családot képviselnek és ritka az a név, amely századokon át, tehát huzamosabb ideig egy faluban marad. Ilyen a. Rácz család Sajópüspökiben, akik a XVI. századtól a legújabb időkig ott laknak. A felsorolt népnevek viselői tehát nemcsak azért nem gyakorolhattak falvainkban idegen etnikai hatást, mert a jelzett időben már Ők maguk is magyarok voltak, hanem azért sem, mert területünket csak ideiglenes szállásnak tekintették, ahonnan rövidesen tovább vándoroltak. Néhány név azonban önmagában is tudományos kérdéseket vet fel, mint a Székely, a Muszka, a Germán a Török és a Palóc. A Székely név Karancskesziben és Sajóvelezden tűnik fel a XVI. században és két magyarázata lehetséges. Az egyik az, hogy Pest megyében volt egy középkori falu, Székelyegyház,

13 7 ami származáshelye lehetett egy onnan elvándorolt jobbágynak, akit Székelynek neveztek. A másik változat szerint a Székely nevű jövevények valóban Székelyföldről jöttek, ami bizonyos esetekben a nagy távolság ellenére is valószínűbbnek látszik. Ezt a lehetőséget támogatja az Erdélyi név előfordulása is Felsőtárkányon, 1582-ben. AMuszka név Bükkszéken fordul elő 1549-ben, hasonlóan ahhoz a Stephanus Muzká-hoz, akit 1538-ból említenek

138 és amit igen ritka családnévnek tarthatunk. A Germán név Bodonyban 1771-ből ismert, igen korai előfordulásaként ennek az ugyancsak ritka névnek. Területünk etnikai arculatának kialakulását közelebbről érinti a Török és a Palóc családnevek magyarázata. A Török név első ízben Mátraszőlősön 1546-ban jelenik meg és ugyanebben az évben, ugyanott összeírtak egy Bajzád Istvánt is, akit már 1559-ben eltűntnek nyilvánítanak.

139 Tudjuk, hogy Felsőtárkányon a falu jelenleg is legnépesebb nemzetsége, a Bajzát a néphagyomány szerint török eredetű.

140 Mivel a felsőtárkányi BajUl. KÁLDY-NAGY Gyula 1977. 68. 138. TESZ II. 982. 139. KÁLDY-NAGY Gyula 1977. 145. 140. A néphagyományt először Bartalos Gyula jegyezte le (1887. 198): „Igaz ugyan, hogy manap Tárkány sokban különbözik a hegyközi palócz falvaktól; de ezt Egerhez való közelsége és a belevegyült török családok okozták. A török nevek már ugyan elmagyarosodtak, de azért most is él a nép emlékezetében, hogy a Bajzát had török eredetű, az volt a kihalt Török és Musta had is. ." - Részben a hagyományra, részben Bartalos Gyula közlésére támaszkodik Bakó Ferenc is: 1955.346. 24 Az egri múzeum évkönyve 369