Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

к Palóc család máshonnan költözött oda, arról a területről, amit valóban palócnak tartanak. Következésképpen a XVI—XVIII. században sem Bükkszék, sem Sirok nem volt palóc falu, a palócok földje abban az időben a mainál kisebb terület lehetett. Feltehető, hogy ez a terület a Mátraalja volt. A XVIII. században idegen etnikumot jelző családnevet nem találunk, 1828-ban is csak egyet (Tóth). Nagyobb azonban az idegen eredetű, azaz nem magyar családnevek száma. Bár a XVI. századi jegyzékek ilyet még nem tartalmaznak, 1771-ben már találkozunk kettővel (Koska, Vancsó), 1828-ban pedig újabb hattal (Halbik, Kopitz, Kurtulik, Marcsó?, Posik, Tuza). Amíg 1771-ben a magyar és az idegen nevű családok aránya 24:3, addig 1828-ban 133:12. A két időpont között a falu lakossága igen nagy mértékben megnőtt, de az a tény, hogy 1828-ban mindössze 20 új névvel találkozunk, egyrészt a lakosság természetes szaporodására utal, másrészt feltételezi 1771-ben a nagyobb létszámú, bővített családokat, amelyek a következő évtizedekben kisebb családokra bomlottak. Az 1746. évi canonica visitatio-nak az a megjegyzése, hogy „a lakosságban több a tót, mint a magyar, de a tótok is mind beszélnek magyarul négynek a kivételével"

77 — valószínűleg valamelyik északi megye — talán Gömör — kétnyelvű telepeseire vonatkozik. A névsorokban ui. ennyi szlovák név nem jelenik meg. A földrajzi nevek előfordulásából levonható tanulságok között első, hogy a XVI— XVII. századi ilyen jellegű családnevek között feltűnik egy Sziki, akinek neve (Széki) arra a feltételezésre jogosít, hogy családja egyszer már korábban elkerült a faluból és úgy nyerte ezt a nevet. Egyébként 1828-ban a Széky család a falu egyik birtokosaként ismeretes. A többi név az egyes családok származáshelyéről nem sokat mond, de bizonyítja a lakosság mobilitását, a történeti sors következtében sokat változó jellegét. Az 1552. évi pusztulás után az eltűnt jobbágyokat olyanok pótolják, akiknek nevét a szomszédos falvakból ismerjük (Balog = Egerbocs, Gődér — Szentdomonkos, Mezey = Bolya puszta), tehát a kistájra korlátozott folyamatosság természetes fenntartása, ennek mechanizmusa működésbe lépett. Közelebbi földrajzi környezetre utal a Csernei (Csernely Borsod m.), Czeglédy (Czigléd, elpusztult falu Eger mellett) családnév, távolabbra a Szini (Szin, Abaúj—Torna m.), a Méri (Tárnáméra Heves m.), a Dési (Dés Szolnok—Doboka m.). 1771-ben két távolabbi és két közeli helynév tűnik fel. A Kattyi — Káty, Bács-Bodrog megyei, a Tarnóczi pedig Ipolytarnóc, Nógrád megyei településre vezethető vissza. к Füzesi a közeli, Heves megyei Kisfüzes helynévből származhat, a Csabai pedig a szomszédos Terpes és Szajla családnevei közül való.

78 1828-ban újabb névként jelenik meg a Somodi {— Somodi Abaúj—Torna m.), a Tarjányi {— Salgótarján, Gyöngyöstarján Heves m.) és az ismeretlen eredetű Borotvay családnév. Itt említjük meg az ugyancsak 1828ban először felbukkanó Osztafi családot, akiket Párádról Oszrafin formában ismerünk és, akik a hagyomány szerint török eredetűek. A legnépesebb családok 1771-ben a Zagyva (5) és Huszár (3), — 1828-ban a Zagyva (12), a Huszár (8), a Vancsó (4), a Varga (3), a Kovács (4) és a. Juhász (4). Bükkszék legújabb kori népességének jellegét tehát az adja meg, hogy a török korszak után egy kontinuus mag köré kialakult a közeli és szomszédos falvak áttelepülőiből egy, a népességi és kulturális folyamatosságot őrző széles és erős csoport, amihez már a XVIII. században csatlakozott egy szlovák nevű és kultúrájú réteg, ami valószínűleg befolyásolta a helyi népi műveltséget. 77. Soós Imre PA 489/75. 78. Soós Imre említi, hogy 1738 után Bükkszék a szomszédos Terpes és Szajla községek jobbágyaiból települt újjá, lévén e falvaknak közös birtokosa. SOÓS Imre 1975. 129. 343