Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

szentre költözik, itt pedig a falu pusztulása után rejtőzik valahol és 1598-ban telepedik le végleg Nádújfalun. Bármennyit is vándorolt, de elmondható, hogy a Kotroczó család, vagy inkább nemzetség tősgyökeres nógrádi illetőségű és egyik eleme, összetevője a palóc népi csoportnak, a palóc etnikumnak. A falu lakossága mindvégig csekély marad. Az 1720. évi 5 háztartásból 1771-ben 28-ra fejlődik, majd 1859-ben 39 telkesgazda és 27 házas zsellér lakja. Nádújfalu mindvégig magyar nemzetiségű, csak 1736-ban fordul elő egy Tót nevű család, akik a. század végén innen is elköltöznek, továbbá egy Gyurcsák (1828), és egy Gubán, illetve Ocsko (1859). A népesség származáshelyére utaló családnevek is kis számúak, bár az 1621-es jobbágynévsorban a négy jobbágynévből három ezek közé tartozik. A Berki valószínűleg a Sirok határában (Heves m.) elpusztult középkori faluról, Nagyberekről nyerhette nevét.

69 A másik név, a Korody a Gömör megyei Kórógy falunévvel

70 kapcsolatos, és végül helynévre vonatkozik a fentebb már említett Kotroczó családnév is. A XVIII. században megjelenő nevek, mint a Nádasdy (Borsod m.) és azAlmágyi (Gömör m.) északi, illetve keleti kapcsolatra utalnak. Nádújfalu népesedéstörténetében tehát világosan felismerhető a kisebb és nagyobb táji kontinuitás, melynek során vezető szerepe van a szomszédos Mátramindszentnek, de a többi új lakos származáshelye sem esik kívül a palócnak ismert etnikai határokon. A XVIII. század végén Nádújfalu legnagyobb családja a. Kotroczó (9), Gulyás (4) és Bodor (3), amikor a teljes létszám 28 család. 1859-ben a falu lakossága több mint kétszerese az előbbinek, 66 család, melyben a vezető nemzetségek tovább erősödtek (Kotroczó 24, Gulyás 7, Bodor 6, Almágyi 3, Vincze 3), de számos új név is felbukkan, amelyek többnyire egy-egy családot képviselnek. 8. Bodony, Heves megye Heves megye, illetve az egykori egri püspöki főegyházmegye községeinek népesedéstörténetére bővebb forrásaink vannak, mint az eddigiekre. Bodony lakosságának névsorát tartalmazza az 1549. évi dézsmajegyzék, de ennél teljesebb az 1550. évi török adóösszeírás, ezért felsorolásunkat, vizsgálódásainkat ezzel kezdjük. A XVI. és a XVII. századra ezen kívül 7 dézsmajegyzék, a török utáni időkre pedig 5 összeírás és egy urbárium áll rendelkezésünkre.

71 Ismereteink szerint első alkalommal 1575 körül pusztította el Bodonyt a török, amikor lakói elfutottak, de az 1583-as dézsmajegyzék szerint már akkor visszatértek. A másik nagy faluégetés időpontja 1683, amikor a Füleket elpusztító törökök Bodonyt is tönkretették. Ennek idején is elmenekült a nép valószínűleg a Mátra erdőbe, mert 1689-ben csak egy háztartást találnak az összeírok, a Fejes Benedekét, aki két testvérével és két elszegényedett jobbággyal lakik együtt. Mindezek ellenére Bodony középkori lakosságának egy része átvészelte a török időket. A XVI. századi Farkas, Fejes, Kovács, Tóth, Fábián és Balogh családok utódai megérték a XVIII. század végét és a XIX. század elejét, 69. CSÁNKI Dezső 1890-1913.

1. 67. 70. CSÁNKI Dezső 1890-1913.

1. 139. 71. Soós Imre PA 489/75. sz. kéziratban az 1556, 1579, 1583, 1597, 1601, 1621. évi dézsmajegyzékek és az 1689, 1696, 1720, 1736. évi összeírások, az 1771. évi úrbéri tabella és az 1828. évi országos összeírás jobbágynevei. 340