Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Korompai János: A levélíró Gárdonyiról
Ha teljesen elkészül a könyvvel, ne sajnálja nekem és Tóth Bélának 1 megmutatni. Mind a ketten önzetlenül foglalkozunk a magyarság dolgaival, és én különösen itt ott a bonyolult mondatokon fogok segíteni. Nagybecsű munkáján ez csak olyanféle igazítás lesz, mint mikor az érczöntőből kikerült szobrot a gyáros emberei az öntés vonalaitól megtisztítjákj Tisztelettel 1901. VI. 7." Gárdonyi k Jegyzetek: a) Fabó könyvének előszavában található ez a szöveg: „ ... az 1901. év nyarán az első résznek egynéhány fejezetét elküldtem Gárdonyinak. Dicsérettel és biztatással kaptam vissza, de ebből is kiéreztem azt, amit már magam is tudtam, hogy az eddig megírt rész csak tökéletlen kísérlet, csak hézagokkal teljes mozaikmunka. Jobbat akartam." Bizonyság ez amellett, hogy Gárdonyi szavai értő fülekre találtak. A levél külseje egyszerűbb mint az előbbié; feladó címe nélküli fehér papírlap (295 X 225 mm). A kettéhajtással kapott négy oldalból háromra terjed ki az összesen 40 sornyi írás. Szemben Gárdonyi sok más levelével, ennek a külseje sietségről tanúskodik. Négy javítás is van benne. b) A megszólítás után semmiféle írásjel nincs. A továbbiakban is az eredeti levél helyesírását követjük: az ön szó hol nagy betűvel van, hol kicsivel; a vesszők kirakásának következetlensége sietség következménye; a régies ez betű írása stb. c) Verseghy Ferencről 17 a könyv II. részének (Az új népdal.) I. fejezetében olvashatunk. d) Gárdonyi megragadja az első adódó alkalmat, hogy kifejtse a rövidség fontosságáról szóló véleményét, a könyv írójának figyelmébe ajánlja a magyar stílus e fontos követelményét. e) Gárdonyi Géza egyik írói elve szerint tulajdonképpen csak azt lenne szabad megírni, aminek az elmaradásával az emberi művelődés veszítene. Az ilyet viszont meg kell írni, elmulasztása vétek. f) Fabó megfogadta Gárdonyi tanácsát, találkozott dr. Molnár Gézával. A könyv név- és tárgymutatója hét Molnárra vonatkozó utalást tartalmaz. Ezek túlnyomó részben vitatkozó szövegek, de bizonyítják, hogy Fabó tanulmányozta dr. Molnár munkáit. Könyve előszavában ezt írja Fabó: „E munka már nagyban és egészben készen volt, amikor 1903 őszén megjelent Molnár Géza dr. érdemes műve: A magyar zene elmélete. Nagyrészben más az én tárgyam, mint az övé ..." A két szakkönyv egybevetése nem feladatunk, hiszen nem a Gárdonyi ösztönzésére (is) írt Fabó mű sikerét, értékeit vagy fogyatékosságait elemezzük, hanem azt, hogyan hatott Gárdonyi levelekbe foglalt véleménye a könyv megírására. g) Az Otthon irodalmi kört Gárdonyi fővárosi tartózkodásai során rendszeresen felkereste. Sok barátjával és pályatársával találkozott ott. Gyűjteményünkben van néhány levél, amelyet Gárdonyi az Otthon céges papírján írt. h) Itt önkéntelenül eszünkbe jut Gárdonyi levélírási tanácsa: „ . .. csemegét a hiúságnak . ..". Akkor is leginkább az lelkesítette a tudós írókat, hogy hátha megnyílik számukra az Akadémia ajtaja. i) Tóth Bélával 18 ebben az időben Gárdonyi nagyon szoros barátságban élt. Az egri múzeum gyűjteményében található levelezésük szokatlanul mély nézetazonosságot, valóságos szellemi testvériséget mutat. j) Ez a mondat példa az udvariasság Gárdonyi felfogása szerinti gyakorlására. k) A közvetlenebb alakú záradék és aláírás a megszólítás párjaként máris megmutatja a levelezőpartnerek közeledését egymáshoz. 17. Verseghy Ferenc (Szolnok, 1757-1822. Buda): a felvilágosodás korának jeles költője, írója, nyelvtudósa és esztétája. Egerben volt diák és szeminarista. Zenei tanulmányokat is folytatott és dolgozatokat írt a „muzsikáról". A Martinovics-perben, mint a magyar jakobinusok egyik vezetőjét halálra ítélik, majd bizonytalan ideig tartó börtönnel sújtják. Lefordította a Marseillaiset (Marsziliai ének). Nagy tehetségű, de megtört egyéniségű író volt. l8.Tóth Béla (Pest, 1857-1907. Budapest): író, újságíró. A Pesti Hírlapban tárcái, kultúrtörténeti írásai, útirajzai és elbeszélései, a Magyar Nyelvőrben nyelvészeti cikkei jelentek meg. Esti levelei korának népszerű olvasmányai voltak. Maradandót alkotott a magyar hagyományok, szólások, anekdoták gyűjtésével. 284
