Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

A következő fejezetek célja, hogy elmondják, megértessék, hogyan szervezte az építő püspökök között időben az utolsó, Eszterházy Károly püspök uradalma építkezéseinek rendjét. A vizsgálódás, a forrásfeltárás során képet adjon arról az olvasónak, hogy a tekintélyben, rangban, hagyományokban magasan álló püspök építkezéseihez hogyan teremtette elő a szükséges építőanyagok közül a legjelentősebbet: a követ, téglát, fazsindelyt, palát és a szenet. Az építési írnok jelentései alapján szeretnénk képet adni az építkezések szervezése módjáról, az anyagellátás nehézségeiről, az építkezések problémáiról, az építőanyagok termeléséről, készítéséről, szállításáról. Közben adatokat szeretnénk megismertetni a bányászás, a készítés helyeiről, esetenként a módjáról; kísérletekről a termelés, előállítás technikájának javításában, a termelés növelése érdekében. Az öt—hat termék előállításán, szállításán, felhasználásán kívül szeretnénk képet rajzolni olyan törekvésekről, melyek egy változóban levő gazdasági, társadalmi állapotban a régihez való ragaszkodás mellett új, haladást kívánó és igénylő módszert keres, úgy azonban, hogy a társadalmi kötöttségeken ne történjék változtatás. A 18. század vége gazdasági rendjének formájába, az átalakulás korszaka 15 évének egy gazdasági korszakába segítenek az írások bepillantani egyetlen jelentős forrásanyag segítségével, a teljesség igénye nélkül, a statisztikai kimutatások országos képbe illesztése nélkül, csupán a hanyatló kor hajdan volt gazdagságát (vagy annak látszatát) fenntartani akaró földesuraságot szolgáló kisemberek tevékenysége; a hétköznap, a folyamat apró nehézségeinek megismertetésével. Ezzel akarja igazolni azt a többször említett tételt, hogy Eszterházy Károly gróf uralma már nem a „nagy, Egert barokká tevő" korszak. Csak befejezése gazdag elődei majd egy évszázados (szervezési és anyagi) akadály nélküli építő korszakának. Eszterházy püspök érdeme Eger történetében, művészi képe formálásában nem csorbul. Talán inkább még nő, ha megismerjük, hogy alkotásai milyen nehézségek között szerveződtek, születtek. Különösen ha tudjuk, milyen kiváló érzékkel, milyen szívós következetességgel vitte végbe akaratát, szándékát, elképzeléseit. Közelítve a hétköznap szükségéhez, a praktikumhoz. Nemcsak a gazdagok és előkelők és saját maga; de a hétköznapok emberének, városa, egyházmegyéje szegény hívei lelki és testi igényének szolgálatára is. Végezetül ez anyag összeállítása az ipari tevékenység új, a 18. század életére vonatkozóan kevéssé kutatott, a nagy építkezések háttéripari tevékenységének feltárását is szolgálja. Kőbányászat A gyakorlat az volt, hogy ahol építkezésbe kezdett a 18. század embere, az építőanyagot az építkezés helyéhez közel kereste meg. Csak ha a kő minőségét nem találta alkalmasnak a közeli kőbányából, akkor szállította azt messzebbről. A korábbi idők kőbányái másként illeszkedtek az uradalmak gazdasági rendjébe. 1509-ben egy birtokosztás kapcsán említette az egri káptalan egy oklevele, hogy Egerszalókon, Maklyán vár helyén van egy hely, ahol építkezéshez alkalmas követ lehet fejteni. Akihez osztás során a bánya került, saját építkezéséhez szabadon fejthette a követ, de a káptalannak is joga volt a kőfejtéshez.

9 Gyöngyössolymoson 1683-i összeírás szerint „van egy kőbánya is".

1 ° 9. Egri Káptalani magánlevéltár. Liber primus 819-830. pag. 10. HmL. XII-3/a-ll. Liber 11. pag. 71. 190