Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból
legelhetők; annál is inkább, mivel balkáni metszó'kés formákhoz hasonlíthatók. Egy IX. sz. eleji keltezésnél az avar származtatás sem abszurd, s ez legalább olyan mértékben magyarázatot adna balkáni kapcsolatokra. Fájdalom, amíg avar kori telepanyagból szőlőmetsző kést felmutatni nem tudunk, tárgyi bizonyítékunk az avar kori szőlőkultúrára nem lesz, a dicséretes biológiai kutatások mellett sem. Elvadult szőlők venyigéi alapos vizsgálattal sem különböztethetők meg kétség nélkül a gondozott szőlőkétől. 135 Szőlőt ábrázoló öweretek fontos adatok 136 , de sem a szőlőkultúrának, sem a kereszténységnek nem bizonyítékai. Mindezek ellenére az avarkori szőlő- és bortermelésről a valószínűség fokán beszélhetünk. A Suidas Lexikon szövegrésze semmilyen megfontolásból nem hagyható figyelmen kívül, 13 7 ha túlzásai nyilvánvalóak is. Másrészt egyre sokasodnak adataink a VI-VII. századi avarság (avar kori népek) kereszténységéről. Márpedig a kicsiny keresztény közösségek liturgikus gyakorlata a bortól nem tekinthetett el. A kereszténység a Dunántúlon egy-két helyen a késő római kortól folytonos lehetett (Szombathely, és talán Pécs, Keszthely térségében). Időnként újabb és újabb impulzusok érkezhettek a kelet-római területről: hadifoglyok letelepítése által és házasságok révén. Egyháztörténetileg ez utóbbi a fontosabb, bár a kutatás e problémával nem foglalkozott. Pedig a keletrómai környezetből ha avar nemzetségfőhöz, törzsfőhöz (vagy más főemberhez) előkelő hölgy ment feleségül (pl. Mezőszilas—Tótipusztán), akkor annak a kíséretében okvetlenül volt egyházi személy is. A legkeresztényibb uralkodó Isten előtt való fogadalma, lelkiismerete szerint nem tehette meg, hogy úgy küldjön az avarokhoz keresztény hölgyet, hogy neki a későbbiekben vallása gyakorlását ne biztosítsa. Természetesen a VI—VIII. századi avar kori kereszténység, az eddig megismert tárgyi emlékek és szokásanyag (pl. a temetkezéseknél megfigyelt karok helyzete) alapján, a lakosság összességéhez képest igen kis számúnak tartható. 138 A nem keresztény népesség szőlőkultúrájának a mértékére vonatkozóan pedig egyelőre csak a találgatások színvonalán állunk. Csak az látszik bizonyosnak, hogy a IX. században a Dunántúlon a szőlőművelés, a nyugati egyházszervezéssel párhuzamosan, újjászerveződött. Hogy késő római és bizánci hagyományokra épült-e (s milyen fokon), azt a jövő kutatásai bízvást tisztázni fogják. 135. FÜZES F. Miklós-SÁGI Károly 1968. 361.: az avar korra vonatkozólag csak a IX. századból ismer (Keszthely-Fenékpuszta kivételével) szőlővenyige- és magleleteket; Balatonszentgyörgyön és Fó'nyed-Szegerden (Somogy megye) kerültek napvilágra. 136. KISS Attila 1964. 146-147.: a szóban forgó övdíszek (szíjvégek) az avar kori emlékanyag igen késői csoportjához tartoznak, Kiss szerint IX. századiak. Másrészt Kiss írja: „A késő-avarkori szíjvégeken megjelenő, fajtameghatározásra nem alkalmas szőlőmotívum megítélésünk szerint nem jelent megnyugtató bizonyítékot a korszak szőlőművelésére ..." - A keresztény jellegről: „Tudva azt, hogy a keresztény szimbolika világában a szőlő és fürtje Jézus Krisztus jelképe .... megkockáztatható annak feltételezése, hogy a szőlős szíjvégek keresztény sírokat jelölhetnek." 137. KISS Attila 1964. 143. A szerző kiindulási alapja jogosan volt ez a forrásadat: „a bolgárok az avarokat minden erejükkel megsemmisítették. Krum (kán) kikérdezte az avar foglyokat: Mit gondoltok, miért ment tönkre uralkodótok és egész népetek? Ők ezt válaszolták ... az iszákosság is (egyik ok volt), mert mindenki részeges lett; mivel a bor kimeríthetetlen mennyiségben állt rendelkezésre." - Megjegyezzük, hogy VÁCZY Péter szerint Suidas forrása célzatosan festett komor képet az avar bűnökről, Krum szigorú törvényeinek igazolására (VÁCZY Péter 1975. 1043.) 138. SZABÓ János Győző 1984. 178