Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Feld István: A mátraderecskei Kanázs-vár és az éllel ellátott henger alakú tornyok

5. kép. A torony keleti „éle" A belső vár sziklatömbjén ma egy 3—4 m széles platót láthatunk, melynek hosszanti oldalaihoz mélyebb sziklateraszok kapcsolódnak. A plató keleti szélén épült fel a vár legerősebb része, a torony. Ennek csak északkeleti egyharmada maradt ránk, de ez jelentős, mintegy 15 méteres magasságban. Alsó falsíkjai szinte teljesen lepusztultak, így felmérése igen nehéz feladat. Eredeti falfelületeket csak nagyobb magasságban, főleg a keleti oldalon találunk, a nyugati, egykori belső részen csak két kisebb eredeti részlet maradt ránk (3-4. kép). E kevés maradványból is megállapíthatjuk azonban, hogy itt egykor egy jellegzetes formájú, ún. éllel ellátott henger alakú torony állt. A belső falsíkmaradványok és a külső sík szélei egyértelműen bizonyítják, hogy a torony test hengeres kialakítású volt, ezt a részét a helyszínen bányászott, igen rosszul faragható vulkanikus eredetű kőből építették, a belső sík burkolásához nagyobb tömböket használva. A torony keleti, pontosan a szomszédos hegycsúcs felé néző részén viszont sárgás színű vulkáni tufából faragott, igen szabályos kváderkövekből két, egymással tompaszöget bezáró felületet, egy „élt" alakítottak ki. Ebből különösen a felső részen maradt meg sok, az alsó köveket már lefeszítették az elmúlt századokban (5. kép). A torony keleten egy valószínűleg többszögű, szabálytalan lábazati részen állt, ennek megfelelően az élkiképzés csak az említett sziklaplató szintjétől indult (6. kép). A belső rész vizsgálata alapján megállapítható, hogy a torony mintegy négyszintes volt. Az alsó szint megegyezett a plató szintjével. E szintről nyílt az a szabálytalan kifolyóvályú, mely a toronyfalat és a tőle délre található széles sziklapadkát áttörve, esetleg a csapadékvizet vezette el. Más rendeltetésre utaló nyomot nem találtunk, a vályú indítása felett a toronyfalban egy kis beugrót alakítottak ki. 8 Az egri múzeum évkönyve 113