Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről

Ahogy tudjuk, a közlés egészen más formák és körülmények közt valósult meg. Az eredeti kézirat lapszámait is jeleztük az egyes lapok élén álló római számok megtartásával. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy megkönnyíti a tájékozódást, a szöveg egyes részeire való hivatkozást. Nem közöljük viszont a kéziratlapokon nem a gyűjtőtől származó, utólagosan rákerült jelzéseket. Ilyenek: a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának a kézirat minden lapján megtalálható nyilvántartási száma: EA 7897 és a töredékesen egymás mellé került lapok piros tintával írt sorszámai 1-től 32-ig. A töredék áttekinthetőbbé tétele érdekében az elveszett részeken feltételezett fejezetcímeket is feltüntetjük, ahogy arra már fentebb is utaltunk, zárójelbe téve. I-XIII.l. (I. Gyógyítás, rontás, betegségek, babonák.) 1. (Gyógyítás, rontás) (Gyógyítás) XIII ássál már meg is igézte. Ekkor egy pohárba faszenet dobnak, arra vizet öntenek s azt itatják meg a gyerekkel vagy pedig a halántékát dörzsölik be vele. Ettől az igézés elmúlik. Rontás. Ha valaki ismeretlen okokból megbetegszik, vagy ha „rontás"-ba lép, azt megrontották a boszorkányok. Ezen betegség gyógyításának egyik módja a következő: Éjfél előtt el kell indulni hazulról s a temetőben 9 sírdombról 9 marék port, 9 szemétdombról 9 marék szemetet s 9 fáról 9 galyat kell venni visszakézzel s a balkézből. Azt haza kell vinni s a már előre elkészített üstben vízzel forralni. A megrontottat mezítelenül jó előre kádba állítják s nagy lepedővel lefödik. Éjfélre a víznek forrni kell, hogy azon forrón a kádba önthessék. A megrontott ennek a párájától gyógyul meg. Hallottam, hogy valakit így gyógyítottak, s éjfélkor, midőn már a párán ült, kint az ajtó előtt szélvész kerekedett s egy nagy fekete paripa prüsszögve XIV vágtatott föl s le a ház előtt, de az ablakon kinézni senki sem mert. Azt állították, hogy az a paripa a boszorkány volt, ki a beteget megrontotta. Ha valakinek kelései vannak, a hány, annyi ezüstpénzzel kell megnyomogatni. A pénzt aztán elhajítják, s a ki felveszi, a kelés arra ragad. Vagy pedig vesz az asszony egy vadonatúj fazekat, abban babot vagy borsót főz s ezzel a főzelékkel borogatja a sebeket. Aztán a már nem használt kotyvalékot visszaönti a fazékba s a legszűkebb utca közepére teszi, hogy valaki okvetlenül belebotoljék. A ki a fazékba megbotlott, a betegség arra ragad. A besenyi

1 ember ha talál is az úton valami ennivalót, nem nyúl hozzá, azt hiszi, hogy rontás. Sőt, ha a gyermek valami rozsdás vasat vagy piszkos tárgyat vesz a kezébe, rákiáltanak: tedd le, te! . . . rontás! ! - s a gyerek - ha máskép nem is — ezt hallva XV rögtön eldobja. Egyéb betegségek. Ha valakit kilel a hideg, így gyógyítják: elmegy a házhoz az istenes asszony s megkérdezi, hányadnapos hideg leli a beteget. A mikor ezt megtudja, 316