Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bodó Sándor: A magyar állattartás történeti kérdéseihez

Mezőföldi Faluk szokása szerint ketten egyik Falu végitől fogva a két Uttzán szájjal kiáltozván hajts ki hajts ki a marhát élőmbe, Ostorral is csattogtasson s ugy hajtsa ki a mezőre, .. . merre uttya lészen a Csordának . . ."

73 Az ugyancsak erdélyi Márkosfalván a bíró tartozott „Csorda Pásztorokat fogadni", aki köteles „őrizni híven s minden estve az Faluban be hajtani az Egész Tsordát."

74 A Tokaj-hegyalj ai Mádon úgy rögzítették a csordás kötelességét 1795-ben, hogy „mindenkor nap fel költt előtt az városon végig leendő kürtöléssel a csordát kihajtani, azt nap közben a' hegyben vagy akar melly mezőben délben rendessen meg itattni, 's estvénként az elibe ki hajtott marhákrul számolni köteles leszen."

75 A récens néprajzi gyűjtések és leírások a csorda mozgásainak ezt a módját rögzítik általánosan,

76 de idézhetjük Hof er Tamás leírását Burszentmiklósról és Burszentpéterről (Szlovákia, malackai járás): „Hajnalban tülkölt a pásztor, s a gazdák a legelőre vezető hajtóutakon elindították, egy darabon terelték a teheneket, ökröket. A pásztor a falu alatt várt a csordabeli marhára. Este a jószág magától megtalálta az utat az istállókhoz."

77 A burszentmiklósi adatból — de emellett Balogh István szabolcsi,

78 vagy Szabó Kálmán kecskeméti leírásából

79 is kitűnik, hogy a tehenek csordája mellett az ökrök csordája, s a borjúk csordája is naponta kijáró volt. Az irodalomban fellelhető adatok azonban azt mutatják, hogy az ökörcsordák általában a legelőn kint háltak.

80 Olyan gyakorlat is élt, hogy az ökörcsorda bizonyos ideig (Szemerje vagy Zalán faluban pl. „Mintzent napig") kint hált, majd „míg az idő engedi," naponta a legelőre járt.

81 Az éjszakai nyugvóhely szempontjából a csordák két típusba sorolhatók, amelyet lényegében a falvak-városok települési rendje szab meg. A kertes települések, az akloskertekkel,

82 sza/tósokkal rendelkező falvak-mezővárosok esetén a csorda a külső övben elhelyezkedő ólakba tért meg, ill. innen indult reggelente a legelőre. A sárközi. Dunamenti Szekcsőről, Bátáról írja Andrásfalvy Bertalan, hogy a XX. századfordulóig „a fejősök nem jöttek be a faluba minden este. A falut ártéri legelőitől a Sárvíz választotta el, ezért a tehéncsordát a Középsői szállásokra hajtotta a pásztor. Estére azok is odaterelték a teheneket, akik egyénileg őrizték, mert ide jártak ki a faluból az asszonyok és a lányok fejni."

83 Hasonló módon ír az alföldi településekről Györffy István,

84 a Tisza-menti Büdszentmihályról, Tiszabüdről, Tiszadadáról és Tiszadobról Balogh István,

85 Szarvaskőről Igaz Mária,

86 Kiskunhalasról Nagy-Czirok László,

87 Uszod-Hanyikról Bárth János,

88 s Jászjákóhalmáról Kocsis Gyula.

89 Azokon a településeken azonban, ahol az istállók a lakóházak telkén állottak, a csorda a faluba tért meg, s a jószágok a legelőre az ólak, nyári állások jászolaitól indultak el.

90 E két alaptípuson kívül utalni kell néhány kivételre, amelyek szerint a tejelő állatokból álló csorda kinn hált a legelőn. Kunhegyesen pl. 1792-ben elhatározták a „Tehén Csordáknak Nyári éjjeli kin hálásá(t), azt az egész Ns Tanáts és Communitás appróbálta,sa Pásztorok(na)k proponáltatván ők is reája állottak oily Conditio alatt,hogy minden egy Tehéntől 5 xr és egy egy fejés Téj bérek légyen." Az erdélyi Magyarhermányban ugyanezt jegyzik fel 1803-ban: „Ősszel pedig a csordával mindaddig kihálni tartoznak, mig a falu kívánja; alkalmas helyet rendelvén a falu is a csordának a kihalásra."

91 Hasonló adatot ismerünk Hofer Tamás gyűjtése nyomán a Duna-menti Gerjenből, amely szerint „a tehéncsorda az emlékezés szerint a múlt század utolsó éveiben mintegy 350 állatból állt, Szentgyörgy naptól október végéig kint éjszakázott a falutól nem messze, a legelőn. A fejősökhöz kijártak, csak az a tehén ment be a faluba naponként, melynek borjúját otthon tartották."

92 Ezek a sorok is igazolják, hogy tehát a csorda teheneit nem minden esetben a tulajdonosok fejték meg. Ha nem is mondható általánosnak, egyes esetekben maguk a 295