Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bodó Sándor: A magyar állattartás történeti kérdéseihez

ökrökkel szánt", „bubulcitor: ökröt őrzők", „bubulus: ökör avagy Tehénből való", „Lac bubulum:Tehénte],Bubula: Tehén-hus"),

11 z.pecorarius, pecuarius (Calepinus szótárában „Barom oerzoe", „pecus: Barom, pecuaria: Tsorda", Pápai Páriz szerint „Barom-pásztor", „Pecorinus: Baromi. Pecorina caro: Barom hus, öreg marha-hus") mind nyájőrző pásztor jelentésű.

12 Szamota István és Zolnai Gyula oklevél szótára úgy tesz különbséget, hogy a csorda/csordást „grex", „armentum", „armentarius"-ként, a gulyást „vaccarius, pastor boum"-ként határozza meg.

13 Mind a bubulcus, mind pedig a pecorarius kifejezést többször azonosították a XVI. században a hajdú szóval. Szabó István kitűnő tanulmányban gyűjtötte össze az azonosságra vonatkozó adatokat.

14 összegezve megállapítja, hogy a hajdú név alatt az 1510-es években, sőt még évtizedek múlva is nyilvánvalóan pásztorokat, közelebbről marhapásztorokat értettek. „A források adatai .. . arra engednek következtetni, hogy — legalábbis 1514 körül — nem csupán a hajtó-pásztorokat foglalták a hajdúk neve alá, hanem általában a pásztorokat, miként a valóságban a pásztortársadalomban sem válhatott el élesen a (hízott marhákat nyugat-európai piacokra) hajtók, az abactores-ek rétege a nyájőrző és állatnevelő pásztorokétól."

1 A „hajdú" szó azonban történeti forrásainkban csupán az 1514-es parasztmozgalmak kapcsán bukkan elő (személynévként is alig egy-két évtizeddel jelentkezik korábban), s emellett gyors jelentésváltozáson esik át. Már a XVI. században volt 'gyalogos katona'jelentése,

16 később pedig még inkább katonát, fegyveres nemesi vagy hatósági szolgát értettek rajta.

1 7 2. Ezek után nézzük meg, milyen történeti adatok sorakoztathatok fel a csorda szó előfordulására vonatkozóan. Első írásos alakjait birtokhatárok pontos leírásából, határjárásokból ismerjük, ami jelzi a települések gyakorlatában a szóalak helynévi megrögzöttségét s egyúttal a nyájak vonulási útvonalának állandóságát. 1282-ből (illetve az oklevél 1325-ös átírásából) egy Nagyszombat környéki birtok határainak leírásában szerepel az „ad locum quendam Charadajaras". 1291-ben a „Churda uta"-t említik, ahol a nyáj útján végig négy határjelző méta volt. Veszprém és Körmend környékéről 1292-ből, „Churdauta", 1340-ből „Chordawth", 1343-ból „Churdawth" helyneveket, 1370-ből „Chordauth"-at, 1373-ból a bihari Bánkról „csordanyomó uta"-t jegyeztek fel.

18 Az 1395-ös besztercei szójegyzékben „chorda "-ként, számos XV—XVI. századi forrásunkban „csorda "-ként, „cserda'-ként fordul elő.

19 A XV. század második negyedéből való Ehrenfeld-kódex a „czordanal" vigyázó „paztorok"-at említi,

20 egy Bács-Bodrog vármegyei adat 1522-ből a „Chordah"-ról,

21 egy 1525-ös határjárást rögzítő oklevél „via Chorda Nyom"-ról szól.

22 A Vas megyei pásztorok 1649-es céhlevele a „csorda közé" vert „morhá"-król emlékezik meg,

23 Nagyszeben magisztrátusa pedig 1650-ben rendelkezett a pásztorok fizetségéről, miszerint bérük „nagy baromért, mely csordába jár 20 dénár, borjúért, mely a borjúfalkával jár 10 denar, két nagy barom után 1 kenyér".

24 Már egy Rákóczi-kori közmondás azt állítja, hogy „A kinek tehene nincsen, ne fogadjon az tsordást",

2 s mégis azt kell gondolnunk, hogy a csorda korábban a magyarság által tenyésztett többféle állatot, így lovat, kecskét, juhot és a tehénen kívül minden nemű és korú szarvasmarhát magába foglaló nyájtípus volt. A bécsi kódex 1436—39-ből írja le, hogy a „Johoknak cordayc, keőkeke, louake te zèmèlèd eloet vadnac",

26 a müncheni kódex 1466-os szövegrészlete szerint pedig „Megverem a paztort is elhimletnec a èordanac iuhi".

2 7 Az 1550 körüli gyöngyösi latin—magyar szótártöredékben a „kechkek Chordaya" szerepel, a Calepinus szótár 1585-ben „lo-tsorda"-ról ír, egy XVII. századi versezet pedig a „Ménes csordát" énekli meg.

28 1656-ban a miskolci csordások esküjében az szerepel, hogy „Az csordabeli marhákat és borjukat rekeszbe nem szorongatom (az vidékről behozni szokott marhákat biró uramnak .. . tudtára adom)."

29 1664-ben 292