Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól

A folyamatosan egy-egy helységben lakó és a négy falu között időről időre költözködő családok a leleszi falucsoportot sajátos biológiai egységgé formálták, amelyen belül az évszázadok óta zömében azonos népesség saját etnikai keretei között frissült fel újabb népelemekkel. Organizmusának sejtjei között évszázadok során olyan sajátos cirkuláció zajlott le, ami folyamatosan biztosította fennmaradását és továbbfejlődését. Erre vallanak eddigi vizsgálataink, de ezt a zárt körforgást más irányú tendenciák is kísérték. A népsziget házasodási szokásai egyrészt az előző sorokban kifejtett befelé fordulást, etnikai zártságot erősítik, másrészt ennek ellentéteként társadalmi és földrajzi értelemben vett exogámiáról tanúskodnak. Ennek konkrét adatait, a házasságkötéseket dokumentáló anyakönyveket átvizsgálva, e szokások hat időmetszetét emeltük ki, s ezek a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig olyan példákat szolgáltatnak, amelyek jelzik az alakulás, a fejlődés történeti folyamatát. A házasságkötő felek születési helye, ill. lakóhelye — ami gyakran egybeesik — a kapcsolatok több rendszerét különíti el. Megállapítható az endogámiának három formája, így az egyes településeken belül, az egységet alkotó négy falu között és a két nagy társadalmi réteg, a köznemesi és nemtelen lakosságon belül létesített házasságok. A faluendogámia és külső endogámia mellett jelentékeny a környező falvak lakosságával kötött exogám házasságok száma is. Célunk ezekkel az adatokkal a különböző körök határain belül létesített kapcsolatok arányának meghatározása, a falucsoport társadalmi és kulturális összetartozásának, csoportjellegének felismerése. Az anyakönyvek első értékelhető esztendeje az 1799., amit a következővel, 1300-zal együtt vizsgáltunk. Ezt a 2—2 éves időmetszetet megismételtük még az 1820-1821., 1850-1851., 1867-1868., 1896-1897. és 1930-1931. években, hogy megfelelő alapot nyerjünk a jellemző vonások és a fejlődés fő tendenciáinak megismeréséhez (26. a—f. sz. rajzok). 1799—1800-ban Szenterzsébet az erősebben exogám községek közé tartozik, talán Lelesznél kisebb lélekszáma és köznemesi jellege miatt. Elsőrendű partnere Lelesz, kapcsolatai vele igen intenzívek. Fedémessel és Szentdomonkossal ezek a kapcsolatok ritkábbak és gyengébbek, vannak időmetszetek, ahol teljesen hiányoznak. Fejlődése a faluendogámia erősödése irányában halad, 1930—1931-ben ez már 79,4% és ez a számított adatok között a legmagasabb. Ezzel párhuzamos az exogámia gyengülése: az első két időmetszetben még 27% felett van, majd kisebbedik és 1896—1897-ben nullára apad. 1930—1931-ben is csak 9% az exogámia, azaz számszerűleg 3 házasságkötés, tehát jelentéktelen. 1799—1800-ban legerősebb Leleszen az endogámia, amit a falun belül és a népszigeten belül kötött házasságok nagyobb és az exogám házasságok kisebb száma képvisel. Ez a tendencia egyébként Leleszen a vizsgált 133 év alatt következetesen érvényesül, de kivételt képez az 1930—1931. évi időmetszet, amikor felerősödik az exogámia, összefüggésben a környező táj iparosodásával (Ózd, Borsodnádasd) és a mezőgazdasági idénymunka (summásság, részes idénymunka) elterjedésével. Az ábrázolt kapcsolatok Lelesz kétségtelen vezető szerepére utalnak annak ellenére, hogy formálisan ez Szenterzsébetet illeti, mert itt van a plébánia, melynek filiája a többi falu. Szentdomonkost geográfiai helyzete a népsziget felé Lelesszel kapcsolja össze, de ugyanakkor a szomszédos borsodi és hevesi falvakkal is. Az exogámia ezért jelentőséget nyert a falu életében, de ez a múlt század végéig csökkenőben volt egészen a közeli szomszédság (Borsodnádasd) iparosításáig. 1930—1931-ben az exogámia épp olyan erős, mint a XVIII. század végén volt. Szentdomonkos kapcsolatai a falucsoporton belül elsősorban Lelesz felé irányulnak, a többi falu irányában elhanyagolhatók. Ezzel függhet 277