Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól
családok ilyen természetű mozgása figyelhető meg annak ellenére, hogy a XVI— XVII. században a jobbágyok költözése a névváltoztatás miatt nehezebben követhető. 105 A családméretü mobilitás nemcsak a falucsoport lakosságának folytonos egy helyben lakását bizonyítja, hanem arra is alkalmas, hogy kifejezze ennek az izolátumnak társadalmi, biológiai összetartozását, bizonyos fokú egységét. Ez a rokonság, vagy azonosság a történelmi koroknak és eseményeknek megfelelően változik, azaz gyengül vagy erősödik úgy, ahogyan a társadalmi mozgás ezt irányítja vagy befolyásolja. A XV. század első felétől a XIX. század végéig több család belső vándorlása kísérhető figyelemmel a falucsoporton belül. Míg előző kimutatásunk a stabil lakosságon keresztül az egyes települések zárt egyediségére utalt, addig e belső migrációban részt vevő családok a négy falu biológiai, társadalmi és kulturális kapcsolatainak erősítői voltak. Egy nagyon régi, történetileg már meg nem ragadható és csak feltételezhető homogén állapot után a migráló családok új integrálódást segítettek elő, aminek eredménye ma is érezhető. A fentebb már részletesen tárgyalt családok közül tizenheten alkotják a népesség folyamatosan vándorló, ide-oda költöző csoportját. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, most csak megemlítjük őket, történeti adataik egyrészt az előző fejezetekben, másrészt az ábra mellett megtalálhatók. A legrégebben ismert és az újkori lakossággal kapcsolatba hozható egyetlen név a Nyilas, akik Fedémesről Szenterzsébetre települtek át. Az 1552-ben elpusztított három falu lakosságához soroljuk a Mező', Bolla, Vincze és Biró családokat, akik a XVI—XVII. században a falucsoport különböző településein tűnnek fel és láthatóan szorosan kapcsolódnak ehhez a tájhoz. Egyesek közülük, mint a Vincze és a Biró nemességre is emelkednek, bár éppen az ő pósvári kapcsolatuk vitatható. Kevésbé bizonytalan az 1548. után feltűnő családok sorsa, itt már a vándorlás tisztábban nyomon követhető. Ilyen a nemesek között a Bozó, a Holló, a Balázs, az Ortó nemzetség és ilyen a jobbágyok között elsősorban a Szabó, Sike, Vincze és Varga had, akik Fedémes újjátelepítésében vesznek részt a XVI. század második felében. Vannak nemesi nemzetségek, amelyek csak a múlt században kezdenek vándorolni a falucsoporton belül, mint a Kovács, az Utassy és a Szilák, bizonyára a túlnépesedés kényszerítő hatása alatt. A fent bemutatott migrációs folyamat mellett természetesen tudunk olyan elköltözési végcélokról is, amelyek a népsziget falvain kívül esnek, bár ezek a mozgások nehezebben követhetők. Tudjuk, hogy a nemesi nemzetségek egyes tagjai Kálba, Bács megyébe, Szentesre, a Jászságba, Egyekre költöznek a XVIII. század folyamán. 106 Más közlésekből tudjuk, hogy Szenterzsébetről és Fedémesről, valamint Leleszről egyes családok a Jászságba, Szentdomonkosról pedig (Mező) Kövesdre költöztek 1702. és 1720. között. 1 ° 7 Saját néprajzi gyűjtésünkből tudjuk, hogy a XIX. század elején a leleszi Kovács nemzetségből egy ág a közeli Bátor községbe szakadt ki és ott telepedett meg. — Ez a felsorolás azonban nem lehet teljes és mi nem is erre törekedtünk, nem az elvándorlás, hanem az összetartó biológiai és társadalmi erők vizsgálatára, bemutatására. A családköltözések folyamatát fázisaira tagoló képünk (24. sz. ábra) bemutatja a kapcsolatok irányát és intenzitását. A Tárna völgyében fekvő három falu között a kapcsolatok kölcsönösek és erősek, de Fedémes némileg kívül esik ezen a körön. Fedémes inkább fogadja, mint kibocsátja a telepeseket és ez a körülmény az 1552. évi pusztulást követő benépesedéssel magyarázható, amelynek lezáródásával Fedémes egy időre elkülönül a falucsoport többi tagjától. Ezek kapcsolatai szinte azonos erősségűek, de Lelesz centrális fekvése ezen a téren is megmutatkozik. A migráló családok között a nemesek vannak többségben, mert számukra a mozgás, a költözés mindig szabad és lehetséges volt. 18* 275
