Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól

ételt és rántást a többi napokra. „A Szállás mellett van egy part, annak az a neve, hogy Kenyérváró far, azért, mert akinek elfogyott az elesége és nagyon várta, oda ült ki, onnan a falu felé lehetett látni. " A kisházat sorosan tartották rendben az ott lakók. Vasárnaptól vasárnapig egyikük takarított, vizet hozott, gondoskodott a tűzről és ez idő alatt a többiek ellátták az ő állatait is.

8 9 Lelesz településrendszerében és gazdálkodási szervezetében Bolyának, a Szállásnak e kisegítő szerepe évszázadokon át tartósnak bizonyult. Az a tény, hogy még a XX. század derekán is működött ez a rendszer, elsősorban azzal magyarázható, hogy Bolya egy olyan nagy család, nemzetség tulajdonában volt, ami lényegében az egész falu lakosságát magába foglalta. A Kovács nemzetség nagy létszáma miatt és a hosszú időkön át kialakult rokonsági kapcsolatok következtében egyet jelentett Lelesz lakosságával. Azok a falutól idegen, szenterzsébeti, ivádi stb. családok, amelyek részbirtokot nyertek a bolyai pusztán, mind beházasodtak a Kovács nemzetségbe és így kerültek a bolyai birtokosok közé. Az időnként elkerülhetetlen tagosítások nem jobbágyok és földesúr viszonyát igyekeztek rendezni, hanem a Kovács nemzetség belső ügyeit, így a rendezés, a megegyezés egyszerűbb feladat volt. Amint a Josephinische Aufnahme adataiként már említettük, a XVIII. század végén nemcsak a leleszi szállásról van tudomásunk, hanem még kettő ábrázolása is látszik a térképen. Minthogy ezek a szálláskertek nem érték meg korunkat, egykori létezésükről csak a néphagyomány többé-kevésbé gyér információi nyomán számolhatunk be. Az egyik esetben a térkép felirata kétségtelenné teszi az ábrázolt kis építménycsoport hovatartozását. A „Szálas zu Amnios" azt a szálláskertet jelzi, amiről Hevesaranyoson élő idős emberek ma is tudnak, amit a helytörténeti hagyomány máig megőrzött. Az aranyosi szálláskertet a hagyomány Szálláshely-пек nevezi és Körös puszta és a pétervásári út között húzódó területre helyezi. Létjogosultságát az a vélekedés fejezi ki, hogy a Szálláshely körül feküdtek az élő földek, a Szállás és a falu között a legelők, a falu közelében pedig csak a gyenge minőségű szántók, az alj-földek. A határ szántóinak többsége és java tehát a belterülettől nagy távolságra feküdt, megműveléséhez és az állatok istállózásához, teleltetéséhez szükség volt a Szálláshelyre. A lábasjószágot kint épített istállókban, ólakban tartották és a falu férfi lakossága nagyobbrészt kint tartózkodott, az asszonyok a faluból hordva ki az ételt, úgy kosztolták őket. Az öregebbek mellett a Szálláshelyen nőtt fel a falu férfi fiatalsága, amit az egyház ellenzett, mert nem kaptak vallás-erkölcsi nevelést. A hagyomány szerint ezért bontatta le Groffcsik János kanonok a Szálláshelyet és építtette kárpótlásul a templomot 1831-ben.

90 - A harmadik szálláskertet a térkép nem nevezi meg, így azonosítása sem egyszerű. A terület, ahol ez a Szállás fekszik, Bükkszék határa lehet — Pósvár környéke —, így kézenfekvő, hogy a kapcsolatot ebben az irányban keressük. Bükkszéken hagyománya él annak, hogy egykor szálláskert volt a határban tüzelős ólakkal beépítve, de ennek helyét nem itt, hanem Rozsnak pusztán jelölik meg,

9 ï mint amit egykor megvettek egy úrtól a bükkszékiek. Valószínűnek tartjuk, hogy ezt az állapotot megelőzően Pósvár mellett volt a bükkszékiek szállása és ez valamelyik telekrendezés során szűnt meg, amikor Pósvár és környéke az erdőkövesdi földesúr majorsági birtoka lett. A szálláskertek eddig tárgyalt példái mellett van még egy, a fedémesi, amely némileg különbözik az előzőektől. Az élő hagyomány Fedémesen két szállásról tudósít. Az egyik — Szállás - a falutól délnyugatra, a másik (Felső-szállás) a Sas-hegynek nevezett területen van. Az előbbiről a hagyomány több emléket, az utóbbiról kevesebbet őriz, csak annyit, hogy a századforduló előtt a félszilajon tartott szarvasmarhának ott volt a hálóhelye. A Szállás többet foglalkoztatja az emberek képzeletét és többet mond róla a szájhagyomány. 260