Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól

A Szállás létét, szükségességét és fenntartását több funkciója indokolja. A juhokat az erdei legelőn tartották, télen a Bolyai berken jártak és ott teleltek a Szálláson. Számukra ólakat építettek vert föld fallal, tapasztott sövény fallal, vagy gerendavázas zsilipéit fa falazattal. A heverő marhát és a félszilajon tartott gulya egy részét is a Szállásra hajtották télire. A marha hálóhelyét nem ólnak, hanem istállónak nevezték. Úgy tűnik, hogy a Szállás fő funkciója az állatok teleltetése volt, de csak a hagyományos állatfajtáké. Az 1920-as években meghonosodott lovakat a faluban, istállóban teleltették. Az állattartással szorosan összefüggő vízszükségletet négy gémeskút elégítette ki, ezeket egy-egy nemzetség ásta, építette, de négy-öt nemzetség használta. Akik itattak róla, azok tartották karban. A telelő állatok számára a Szálláson tartották a takarmányt és a trágyát, onnan hordták ki a szántóföldekre, mert „Lelesz legjobb szántói ott fekszenek a Bolya pusztán" — vélik a legtöbben. Ezért a leginkább ott nyomtattak a Szálláson. A jómódúak csűrt építettek és akinek nem volt, az a szabad ég alatt végezte el a nyomtatást. Mindenki készített azonban a garmadának egy kis fészert a szérő mellé, esetleg abban hordta a töreket is és onnan étetett. Többnyire öregek és gyerekek laktak kint a Szálláson. Ha egy családban nem volt nélkülözhető személy, cselédet fogadtak erre a célra. A legidősebb és a legfiatalabb generáció szokásszerű együtt tartózkodása nagyban hozzájárult a családi emlékek, hagyományok átörökléséhez és annak a feltűnően jó történelmi érzéknek kialakulásához, ami nem szokatlan a kiváltságos jogállású paraszti rétegeknél. A Szálláson telelő emberek 4. kép. A három szálláskert helyzete a hagyomány szerint. (XIX. sz. első fele) 256