Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Dancza János: Visszaemlékezés az egri városi múzeumra

Már régebben is ajándékoztam a városi múzeumnak őslényanyagot, csak a múzeum tárlókkal való felszerelésének a hiánya miatt nem adtam át a birtokomban levő ily természetű anyag túlnyomó részét. Ezeknek az enyészettől megmentett öreg — már nem is csont, hanem mész — anyagára az említett helyiségek nyirkos levegője — még ha azokat a legköltségesebb anyagokkal konzerválnák is — rongálólag hatna. Nem hinném ugyan, hogy a város értékeire ugyancsak ügyelő városi vezetőség ezt a muzeális szempontból sem helyes tervet magáévá tenné; ha mégis így történnék, úgy meggondolás tárgyává tenném, hogy a múzeumnak szánt dolgaimat a városi múzeumnak ajándékozzam. Pedig kívánatos, hogy a Bükk hegység kőzetei és kövületei a városban kiállítva legyenek. Azt sem tartom helyes elgondolásnak, hogy a múzeum céljára már régebben átalakított és meglevő helyiségeket feladják a vármúzeum helyiségeinek tervbe vett szaporításáért, mert ezek a helyiségek még csak tervben vannak meg, ellenkezőleg a városi múzeum helyiségeit kellene szaporítani. _,. . , .. . . , . „ „ 3 a r Tisztelettel: Leganyi Ferenc Ezt a levelet Legányi valójában az én kérésemre írta a megbeszélésünk alapján. Szerénységét feladva megértette kényes helyzetemet és helyettem is hangot adott azok ellen az esztelen tervek ellen, amelyek nemcsak a múzeum létét, de anyagát is veszélyeztették. A tervezetből kiérződött, hogy az már csak Barcsay terve s ezért egy cikket írtam: Vármúzeum vagy városi múzeum? címmel. A kéziratot egy levél kíséretében megküldtem Pálosinak, akit a történtek ellenére sem akartam megbántani. A cikknek és a levélnek a másolata is a birtokomban van és nem árt néhány sort idézni belőlük: „. . . arról van szó, hogy olvastam az Eger-ben a kettejük által közösen (? ) kidolgozott tervezetet, amely a városi múzeumnak a vármúzeumba való felállítását célozza. Én érthető okokból ezzel a tervezettel nemcsak hogy nem érthetek egyet, de ez egyenesen kötelességem is. Gyanítom, hogy ön sem helyeselheti a várban olyan dolgok felhalmozását, amelyek egyrészt nem is oda valók, másrészről a biztos pusztulásnak volnának kitéve. Ezt az álláspontomat egy válasz formájában óhajtom az Egerben leközöltetni. Képzelheti, hogy milyen kényes helyzetben vagyok, amikor egy tervezetet kell támadnom, amelynek az egyik megalkotója a Tanár úr, akit pedig semmi képpen sem szeretnék megbántani. Arra kérem tehát a Tanár urat, olvassa el a tervezetre írt válaszomat és jelölje meg a módot, hogy miképpen lehetne elkerülni azt, hogy önt sérelem érje. Egyebekben sejtem, hogy ki volt ennek a szerencsétlen ötletnek a szülőanyja és eláll az ember esze ennyi lelkiismeretlenség láttán ..." Szívesen üdvözli tisztelője: Eger, 1938. szeptember 5. Dancza János Idézet a cikkből: „Hogy ezek a holmik a vármúzeumban csakhamar tönkremennének, azt éppen a tervezet egyik kidolgozója, dr. Barcsay Amant Zoltán úr igazolhatja, akinek a javasolt helyiségek egyikében kiállított hadtörténeti gyűjteményének ruhadarabjait csak úgy sikerült a pusztulástól megmenteni, hogy sürgősen eltávolították. Még az olajban megfürdetett fegyvergyűjteményt is csak a gyors eltávolítás mentette meg a rozsda pusztításától. Ezek után érthetetlen a tervezet 1. pontjának a gyűjteményre vonatkozó azon kitétele: „Anyagát mintegy a múzeum gerinceként kiállításra rendelkezésre bocsátja", amikor ez az anyag éppen az elpusztulás veszélye miatt már nincs is a vármúzeumban ... A tervezett föld feletti helyiségeket tehát nagyobb befogadóképességűekre kellene építeni, mint amilyenek a városi múzeum jelenlegi helyiségei, mert megrongálódás veszélye nélkül (? ) csak itt lehetne az említett hadtörténeti anyagot is 235