Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában IV.

az ég kupolája alatt.) Ezt a feljegyzést Gárdonyi egy kék irónnal tett vonással megsemmisítette és ugyanazzal a kék ceruzával elkészítette a papírdarabka másik oldalán a következő, Göre-témájú jegyzetet: „Pesti ur. — Nat ur szeletet süssön. - Az én feleségem paraszt asszony." Ez a szójátékos fordulat (natúr — Nat ur) a könyv második kiadásában még nem olvasható. A második cédula (74.91.1 j. ltsz.) külseje és anyaga még többet árul el az író munkamódszeréről. A jegyzetet Gárdonyi egy meghívó tiszta hátoldalára írta. A nyomtatott irat a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának 1920. október 18-án (hétfőn) délután 5 (öt) órakor az Akadémia palotájában tartandó ülésre invitálta a címzettet.

3 Kétségtelen, hogy a lap másik oldalára írt Göre-jegyzetet Gárdonyi legalábbis a meghívón szereplő dátum után írta, tehát emódon bizonyítékot hagyott ránk arról, hogy 1920. októberének vége felé, két évvel halála előtt, még igen céltudatosan foglalkozott a Göre-históriák továbbfejlesztésével, időszerűségük növelésével. A cédula szövege: „A Krisztus koporsóját őrző katona. - Nézze már kend, ihol a zsidó katona is. Nem is zsidó képű. - No, jól ki van munkálva, akártsak eleven vóna. A vval rátapéntok az orrára. Mérgesen peslog: - Elmenjen innen kend mer ugy belemártom ezt a bagnétos puskát, hogy . . . (Összevetendő a múzeumi hasonló jelenettel.)" Ez a jelenet a második kiadásban még ilyen egyszerűbb megfogalmazásban olvasható: Két katona állott a szent sír mellett. Mondok a sógornak, nézze kend ezt a két katonát, ki hinné, hogy így ki löhessön tsináni. Ahogy ott tapigatom a zorrát, hát mögszólal, hogy aszondi: — Mönnyön a fenébe kend. A negyedik és ötödik kiadásban még csak annyi a változás, hogy a ki. . . tsináni kifejezés helyett ki. . . mestörkönni, a mögszólal helyett pedig mögmordul áll. Megjegyezzük, hogy az ötödik kiadás 1920-ban került forgalomba, tehát alig valószínű, hogy később még megjelent egy olyan kiadás, amelyben a Gárdonyi által tervezett módosítást figyelembe vették. Ez ismét bizonyítja azt a megállapításunkat, hogy Gárdonyi valóban élete végéig foglalkozott a Göre-témával. E Göre-kötet sorsát az ismertetett cédulákon kívül a birtokunkban levő három különböző kiadás vizsgálatával követhetjük nyomon. A gyűjteményünkben levő legkorábbi kiadás a második, amelyet 1902-ben Márkus Samu nyomdájában készítettek Budapesten. (Kiadója Singer és Wolfner.) Ez a példány nem a hagyaték része, hanem mintegy 15 évvel ezelőtt vásárlásból került a múzeumba. Nem olyan fűzött példány, amilyeneket Gárdonyi a következő kiadások kéziratának át szokott javítani, hanem a belső címlapnál olvasható hirdetés kifejezésével élve „fajin táblás", nem pedig „közönséges". Szerepel ebben a kiadásban három rövid eset, amelyeket Gárdonyi a következő kiadásokból kihagyott: Levél a vasúti minyisztör urnák. Beszélgetés. Levél a sógornak. Jelentéktelen karcolatok ezek, amelyek az évek során — a negyedik kiadást 1916-ban, az ötödiket 1920-ban nyomtatták ki - elvesztették időszerűségüket. Érdekes viszont, hogy a legutolsó Göre-könyvbe, a Vakartsba mégis belekerültek ezek a maradékok. A negyedik és ötödik kiadás Gárdonyi hagyatékával ránk maradt példányok. A bennük található nyomok és jelek tanúsága szerint megjárták a nyomdát.

4 A második kiadás 160 oldalnyi, azaz tíz ívnyi terjedelmével szemben a negyedik kiadás csak 144 oldal (9 ív), az ötödik pedig még rövidebb, 112 oldal (7 ív). A terjedelmet nemcsak az előbb említett jelentéktelen részek kihagyása csökkentette, hanem a nyomdai szedés sűrítése is. Mindkét kiadásban szerepel két újabb eset: Az monogram vagy is hogy lyártam a nótámmal. Levél a zűri ebédrül meg a görtsrül. Lényegesen bővebb az újabb kiadásokban A zuj lutri című eset szövege. 168