Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Varga László: A szövetkezés kezdeti szakasza Heves megyében a Tanácsköztársaság megdöntéségi
a tranzitraktár létesítése. Ha a Heves megyei Hangya szövetkezetek megalakulásuk utáni évtizedének eredményeit kívánjuk összegezni, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a szövetkezetek megszervezése a kapitalista viszonyok között feltétlenül hasznos és pozitív; bizonyos fokig védelmet nyújtott a szatócs kereskedelemmel szemben, hozzájárult az eddiginél korszerűbb kereskedelmi hálózat kialakulásához, általában a falusi életszínvonal növeléséhez. Pozitívumai mellett hiányossága, hogy tagjai közül a sokezer kisparaszt és zsellér tagja nem juthatott számarányának megfelelő mértékben a választott vezetőségekbe, sőt egyes szövetkezeteknél mint Egerben, egyáltalán nem juthattak be az igazgatóság sorai közé. A Hangyát természetesen kötik vezetői osztáfykorlátai, gazdaságpolitikai érdekei. Ezek célja ugyanis a parasztság és közülük is mindenekelőtt a kisbirtokosok, nagygazdák elszegényedésének szövetkezeti úton való lassítása, de semmiféleképpen nem szándéka a zsellérek és nincstelenek vezető szerephez juttatása. Ennek ellenére a Hangya szövetkezetek a tagság előiskoláivá, tapasztalatokban gazdagodó közéletünk színtereivé váltak. Viszont a legtöbb szövetkezet közgyűlésén érezhették mellőzésüket a kisemmizettek, ráeszmélhettek egymásra utaltságukra, az összefogás szükségességére. Megtanulták, hogy a szövetkezeti összetartásból előnyük származik, felismerték saját gazdasági érdekeiket. Jelentős paraszti tömegek ismerkedtek meg a Hangya szövetkezetek révén a kereskedelemmel. 20 Mindez fontos eredménye összességében az első világháború előtti Hangya szövetkezésnek. Mezőgazdasági és kisipari szövetkezetek megalakulása és első eredményei A kapitalista Magyarországon Heves megyében döntő szerepe volt a mezőgazdasági termelésnek. A kereső lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságból élt, ugyanakkor a birtokviszonyok a parasztságra nézve kedvezőtlenek, hiszen Heves megye ossz területéből 247 388 hold volt az 53 833 fő 50 holdon aluli birtokos kezén, holott ezek tették ki a földbirtokosok 98 százalékát, ezen belül a 20 holdig terjedő birtokok száma 20 098 db. Ugyanakkor 1089 birtokos tulajdonában már 377 735 kat. hold föld volt. Jellemző a megye birtokviszonyaira, hogy amíg a nagy földtulajdonnal rendelkező birtokosok száma a földdel rendelkezők számának 2 százalékát teszi ki, 21 addig a birtokukban volt a megye földterületének 68 százaléka. A tőkés fejlődéssel párhuzamosan gyorsan nőtt a mezőgazdasági értékesítés. Ezt elősegítette, hogy kiépült az egész országra kiterjedő vasúti hálózat is. A magyar mezőgazdaság kivitele ugrásszerűen emelkedett, ugyanakkor bővült a belső piac is és ennek eredményeként a 70-es évek közepéig nagyarányú fellendülés mutatkozott a mezőgazdaságban. Ezt szakította félbe az agrárválság, amely elsősorban a tengeren túli olcsó gabona európai megjelenésének volt a következménye. A mezőgazdaságban éppen az amerikai búzával való éles verseny figyelmeztette a termelőket egyrészt a gépesítés szükségességére, másrészt az intenzívebb termelésre, a mezőgazdasági technika fokozottabb alkalmazására, amihez viszont anyagi befektetésre és a bankok komoly hitelnyújtó tevékenységére volt szükség. A megtermelt árukat ugyanakkor a termelési költségekhez viszonyítva megfelelő áron kellett továbbítani, hogy a gazdaságos termelést biztosítani tudják. Ehhez viszont újból csak tőkére, vagy tőkés kereskedelmi értékesítő társulások létrehozására volt szükség. De ha a nagybirtokosoknak termelésszervezési nehézségeik voltak, méginkább az volt a kisbirtokosoknak. 153
