Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Csiffáry Gergely: Kiss Lajos egri internacionalista életútja (1892–1977)
katonáinak a kiképzését és a szovjethatalom ellen készülnek. Felderítőket küldtünk. Többek között vállalkozott egy szovjet elvtársnő is, aki. . . kikémlelte az emir tevékenységét. Pontos térképvázlatot hozott arról, hogy a magasrangú angol tisztek melyik házban laknak és honnan vezetik az emír turbános katonáinak a kiképzését. Frunze elvtárs a politikai osztályt bízta meg a részletes tervek kidolgozásával. . . . Azt mondta, hogy a buharai emírrel csínján kell bánni, mert még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy fegyverrel a kézben beszéljünk vele. Most még csak diplomata módon, simulékonyan - [bánjunk velük] de úgy, hogy mind a három magasrangú angol tisztet kiemeljük Buharából. Hosszas tanakodás után abban állapodtunk meg, hogy a vasútközlekedésre vonatkozó diplomáciai tárgyalásra kérünk [találkozót]. Az emír elfogadta és kitűzte a napot, hogy mikor várja delegációnkat, de azt kikötötte, hogy csak civil diplomatákat fogad, idegen katonát nem tür a fővárosban. Két versenygépkocsival mentünk ki. Fazekas és Ványa Siskin szovjet matrózzal vállalkoztam arra - mind a hárman politikai biztosok voltunk -, hogy ha törik, ha szakad, de a három angol tisztet kiemeljük Buharából. Úg}' terveztük, hogy én valami ürüggyel lemaradok a másik gépkocsitól és az angolok házához megyünk. A többi majd a körülményektől függ. Sikerült az emir tisztjeit félrevezetni azzal, hogy az útelágazásnál motorhibát színleltem és leálltam. Kiséretünk is leállt, majd látva, hogy hosszabb időt vesz igénybe a javítás, azt mondták: »Ha elkészülsz, ezen az úton gyere utánunk az emír palotájába« s ezzel a másik gépkocsi és a kiséret eltávozott. Mi hárman összenéztünk, s mikor láttuk, hogy már teljesen eltűntek, hirtelen bevágódtam egy mellékutcába. Egy szamár és egy gyerek volt az összes akadály előttem. . . . Továbbmenve megpillantottuk az angolok lapostetejü házát, mely előtt egy török katona le-föl sétált. Hirtelen elvettem a gyújtást a motorról, mire a motor lövöldözni kezdett. Leálltam és a motorhoz ugorva elkezdtem oroszul káromkodni, hogy szinte rossz volt hallani. Arra voltam kíváncsi, hogy tud-e oroszul az őrtálló katona. Ahogy leálltunk odajön hozzánk az őr, én felemelve a motorház tetejét, hirtelen a franciakulcsommal úgy vágtam állon, hog}' nyomban elájult. Belöktitk az autóba, a többi már pillanatok alatt játszódott le. Berontottunk a palotába, jobb kéz felöl volt az angolok dolgozószobája. Ott is volt mind a három. »Hand auf!« kiáltottam, s úgy vágta az ég felé a három pipaszárlábú angol kezét, hogy öröm volt nézni. Mi megkötöztük őket, be az autóba és máris ki az állomásra! Ott nyolcvan matróz várt ránk egy páncélvonattal. Bedobtuk az angolokat mindenestül, autóstól, rakodó nélkül a vagonba. Majd tudomásukra adtuk, hogy a szovjet hatalom kezében vannak. Megmondtuk nekik, hogy a legkisebb gyanús mozgás is a halálukat jelenti és bevittük őket Frunze elvtárs hadseregparancsnokságára. S amit akartunk tudni tőlük, azt 24 óra alatt niegtudtuk. Másnap repülőt küldtünk felderíteni, hogy igazat beszéltek-e. Igazat mondtak." 101 Kiss Lajos és társainak buharai felderítő tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz. hogy a Vörös Hadsereg egységei a helyi forradalmárokkal kö/.ösen a/ eniírt elü/./.ék. s 1920. augusztus 31-én bevegyék Buharát. A szovjet közép-ázsiai köztársaságokban ma is tisztelettel emlékeznek meg a körülzárt Turkesztán hősi helytállásában nagy részt vállalt internacionalista csapatokról. Különösen az 1. Turkesztáni internacionalista és a 3. Nemzetközi Ezred harcát öve/te osztatlan elismerés. E két ezredet Vörös Zászló Renddel tüntették ki. tv ritka eset volt. Számos harcosa egyénileg is megkapta az érdemrendet. 1 0H Harci tettéért Kiss Lajos is megkapta egyénileg a Vörös Zászló Rendet. 10 " Kiss Lajosnak ez a kitüntetése nem maradt ránk, ui. 1922-ben hazakerülésekor nem tudta Magyarországra áthozni. 1 ' ° Tudomásunk van még arról is. hogy Kiss Lajoson kívül még a o* 131
