Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Csiffáry Gergely: Kiss Lajos egri internacionalista életútja (1892–1977)

A magyar hadifoglyoknak egyéb nehézségeik is voltak. Erről így emlékezik: „. .. Itt az Issim folyóparton volt a tábor, három barakkban magyarok, egyben bosnyákok, a többiben csehek [voltak elszállásolva]. Itt sok magyar tiszt volt, s mindjárt másnap azt a parancsot adták, hogy úgy, mint a laktanyában olyan fegyelem legyen és mindennap foglalkozás. . . Heten voltunk őrmesterek, hat tartalékos, én mint tényleges. Nekem kellett a barakkparancsnokságot átvenni. Tiltakoztam a foglalkozások ellen, de hiába. Volt egy békéscsabai ezredes úr, azt mondta jegyzőkönyvet vetet fel rólam, ha megtagadom az engedelmességet, s néki itt is jogában van lefokoztatni. Azt mondtam, hogy ezt se bánom. [Ezután] odaküldte [hozzám] a fogságban levő legfiatalabb Zichy gróf urat, az meg a jó magyarságomra apellált. Azt kérdeztem tőle, hogy tudja-e, vagy ismeri-e a katonai törvénykönyv s a szolgálati szabályzat idevonatkozó részét, amely kimondja, hogy hadifogságban az ellenségnek katonai titkot, vagy katonai kiképzést megmutatni vagy elárulni hazaárulás. Hát én ezért nem csinálom, mert ezeket ismerem. [ Végül is a tisztek akarata érvényesült], mit tehettem, folytattuk a gyakorlatozást. De nem tudtam belenyugodni, hogy ezeket a kiéhezett, agyongyötört katonákat itt is sanyargassam. Említettem is, volt egy barakk bosnyák, annak is őrmester volt a parancsnoka. Átmentem hozzá s többször megvitattuk mit kellene tenni. Én azt [javasoltam], hogy mivel a táborunkat körülvevő drótkerítés mellett gyakorlatoznak az orosz újoncok, s mi a bosnyák őrmesterrel úgy állapodtunk meg, hogy gyakorlat ürügyén a drótkerítésnek rohamot csinálunk. [Az történt rendszerint] ha mi megkezdtük a foglalkozást, az orosz tisztek odahozták a katonáikat, hogy lássátok azok még itt is [a hadifogságban] különbül lépnek, vagy csinálnak bármit. Körülbelül 100 fiú lett beavatva, mind [olyanok], akik vállalták, akárhogy is lesz, de megcsináljuk. [Egy alkalommal], mikor láttuk, hogy most van a legtöbb nézőnk, helyből rajvonal, roham a drót, s mikor elhangzott a Hurrá! Rajta! csatakiáltásunk, az orosz katonák, tisztek egymást tiporva rohantak a városba, otthagyták a puskát, mindent, még a táborőrség is menekülni akart. . . Két század kozák állomásozott itt, az mind lóra ült s körülzárta a tábort. Korbáccsal verték, kergették be a katonákat a barakkokba. Jött a vizsgálat, engem 8 napi szigorított zárkára ítéltek, de betiltották a foglyoknak mindennemű gyakorlatozását. A magyar tiszteket meg elvitték más táborba . . . A tábori fogdába lettünk bezárva. Egy font

29 kenyeret, egy korsó vizet adtak be naponta, de kibírtuk."

30 1915 őszén a tábort kiürítették. A foglyokat vasúton szállították Tyumenbe, majd onnan Tobolszkba. Az újonnan érkezett szállítmányt a Tobol folyó partján, a város szélén álló öreg fürdőben helyezték el.

31 A hadifoglyok 1916 március elejéig dolgoztak itt, többnyire hómunkát,hólapátolást végeztek.

32 1916 március elején útra készítettek mintegy 400 magyar hadifoglyot, köztük külön csoportba a tiszthelyetteseket válogatták. A még befagyott Tobol folyón gyalog keltek át. A csoportot a Tyumenig tartó 10 napos út alatt kozák őrség kísérte. Itt a hadifoglyok vöröskeresztes csomagokat kaptak. A városban öt napig tartózkodtak, szállásuk a gyufagyár üresen álló raktárépületében volt. Innen tovább vasúton szállították őket Petrográdba (ma Leningrád),

33 majd Murmanszkba. A foglyokat vasútépítő munkára állították rá.

34 Kiss Lajos és mintegy 400 társa kavicsbányánál dolgozott.

35 De Murmanszkban sem teltek a napok eseménytelenül.

36 „ . . . Vagonokat raktunk meg kaviccsal, négy embernek naponta 4 vagonnal kellett. Fizetés nem volt, koszt silány, verés [annál több]. . . Kozák őrség Őrzött bennünket tizennyolcan. Volt köztük egy Ali Bekh nevű káplár, akit a [magyar] huszárok Galíciában jól megszabdaltak, ezért gyűlölt bennünket, állatnak tartott. Minden csekélységért a korbácsot használta. Volt [még] ott egy másik [emberkínzó], a felcser, aki ha kezelésért ment hozzá, hogy fáj a feje, bocskort adott néki, ha pedig a lába fájt, akkor 123