Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Wehli Tünde: A Hatvany Lajos Múzeum illuminált Graduálé lapja

Wehli Tünde A HATVÁNY LAJOS MÚZEUM ILLUMINÁLT GRADUÁLÉ LAPJA A könyvnyomtatás feltalálásával párhuzamosan a középkori művészet egyik fontos ága, a kódexfestészet, lassú elhalásra ítéltetett. Azért beszélhetünk lassú elhalásról, mert a nyomtatott könyv nem nyújtott olyan esztétikai élvezetet a szép könyvek kedvelőinek, mint a pergamenre írt, kézi festésű képekkel díszített kódex és ők, amennyiben módjuk is volt rá, még jó ideig készíttettek maguknak kódexeket. A pergamenre — és a papírra — való írás és festés más reprezentatív műfajokba, többek közt az egyes személyeknek és családoknak, városoknak adományozott címereslevelekre, kiváltságlevelekre, a céhek, különböző egyesületek könyveire, az ún. „miniatűr portré" műfajába hosszú évszázadokra átmentette magát. Sőt, számtalan adat bizonyítja, hogy a kéziratosság századaiban készült kódexeket még a 17—18. században is másolták. A kódexfestészet és a kódex történetében azonban ez az út a ritkább. A tipikusabb inkább a másik. A kódexek, amelyek készítésükkor tudományos vagy liturgikus feladatot, szórakoztató olvasmány funkcióját töltötték be, idővel elavultak, elhasználódtak. Leggyakrabban eredeti rendeltetésüktől eltérően hasznosították őket, például könyvkötésre. Szerencsésebb esetben gyűjteményekben őrizték tovább őket. A kézirat így relikvia vagy műtárgy lett. Az utóbbi sors jutott osztályrészül a Hatvani Múzeum pergamenlapjának is. A kódex díszes fólióját kivágták és képként vagy mutatós régiségként vetették be a műkereskedelembe. A pergamen mai formájában 500 X 360 mm nagyságú. 1 figurális iniciálé, 5 kék vagy vörös, ellenkező színű filigránnal díszített iniciálé, továbbá rubrika díszíti. A versón eredeti vörös fóliószám látható (f. CXXIX.). A lap oldalaira hét négyvonalas vörös kottasor került, quadrata típusú notatióval. A textus rotunda írással készült. Fóliónk a kódexből való kivágáskor valamivel keskenyebb lett. Újabb keletűek lehetnek a lap két hosszabb oldalán látható tűszúrások is. A lap versóján, a hosszabb oldalon, ragasztószalag nyomai maradtak meg. Ezek bizonyára keretezés maradványai. A felső jobb sarokban a pergamen már régebben beszakadhatott, a sérülést a keretezéskor ragasztóval próbálták eltüntetni. A kezdetleges restaurálás és a keretezés célja a festménnyel ellátott recto-oldal táblaképkénti felfüggesztése volt. A festmény színei alig károsodtak, — csak helyenként pattogzott le az arany — ebből arra következtethetünk, hogy ez a lap elég rövid ideig tölthette be eredeti funkciójától idegen szerepét. Kódextöredékek vagy egyedül álló lapok tartalmának megállapítása általában nehéz feladat. A jelen esetben ez nem okoz problémát. A lap rectója a Resurrexi kezdetű, húsvét vasárnapi misén énekelt introitus antifonával kezdődik, ami a mise rendjében következő Domine probasti me (Zsolt. 138. 1—2.) zsoltárral folytatódik. Az introitus a verso Glóriájával zárul. Ez után a Graduale-rész következik а Нес dies (Zsolt. 117,24.) és Confitemini domino (Zsolt. 117,1.) kezdetű zsoltárokkal, végül az oldal egy Allelujával fejeződik be. Az énekek típusa és rendje alapján biztos, hogy kódexlapunk egy Gradualéból származik. A liturgikus kódexeknek ez a típusa viszonylag későn, a 12—13. század fordulóján alakult ki. Késői születéséből következik, hogy díszítésrendszerének, képtípusainak kialakí297