Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

18. ábra. Szegvár-Szöllőkalja 63. sír (Hegedűs K. feltárása, a szerző felvétele ) A nyakfüzérek típusai (vas huzalra fűzött kauri-csigák és szemes nagy pasztagyöngyök), az előkerült karperecek típusai (ovális átmetszetű, csúcsosodóan ívelt végű bronz huzal karperec), a sima hajkarikák nagy száma, s az egyetlen díszes végű forma: a bepödrött végű változat megjelenése

173 — a temető végét a XI. század első évtizedeinél későbbre nem keltezhetik. Sajnos a Tiszántúlról nincs máshonnan idevágó embertani anyagunk, hogy eldönthessük: a szegvári adatokat egyedi, helyi sajátosságból fakadóaknak tekintsük, vagy inkább arról van szó: a Tiszántúlon a keleti térítés más irányultságú volt mint a Dunántúlon, és az asszonyok megnyerését előtérbe helyezte. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a X. századi orthodoxiára vonatkozó kutatásoknak még az elején járunk, tévutak veszélyével terhelten. Különösen Csongrád megyében minden új és jól megkutatott, komplex módon feldolgozott X. századi temető jelentékeny mértékben bővítheti a keleti egyház tevékenységéről nyert ismereteinket. Ilyen lesz Kürti Béla nagyszerű algyői ásatásának a feldolgozása, amely bizonyosan ebben az irányban is tovább mélyíti tudásunkat. Kürti szívességéből a keleti kereszténységgel összefüggő két adatot közölhetek Algyőről.

174 E dolgozat szerzője abban a megtiszteltetésben részesült, hogy jelen lehetett az algyői temető 105. sírjának a feltárásánál.

170 A temetőszélen került napvilágra, kisgyermeket rej90