Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

nélfogva hitében áruló lett.

157 S ha Bulcsú és kísérete ilyen mértékben látszat-keresztény volt akkor tételezzük fel Tormásról is. Bulcsúról (és kíséretéről) e tekintetben híresztelt ellenséges propagandának nincs kielégítő alapja. Symeon, az első kereszténységben nevelkedett bolgár uralkodó, tűzzel-vassal pusztította a szent birodalmat. A hitét azonban — mivel Konstantinápolyban nevelkedett, s ez túlságosan köztudott volt — nem merték kétségbe vonni. Skylitzes elfogultságának hátterét Dávid Katalin abban látja, hogy Skylitzes krónikájának az írása idején a gyulák területén még erős a keleti egyház, viszont a Dunántúlon már a nyugati egyház kezébe ment át a térítés ügye. Dávid szembenézve a tudományos közfelfogással bizonyosra veszi, hogy Bulcsú missziós papokkal együtt tért haza.

158 Negatív álláspontról kitekintve természetesen ésszerű, ha a fejedelmi központi uralmi területeken (Fejér és Veszprém megyékben) létesített görög monostorokat,

159 a magyarsághoz köthető legkorábbi egyházi építészeti emlékeket (vagy ezekről szóló adatokat),

160 még a bizánci jellegű régészeti leleteket is (a Gárdony mellett talált amulett,

161 a veszprémi armillák,

162 számos ereklyetartó kereszt

163

) István király és utódainak a korához, egyházszervező tevékenységéhez kötik. A X. századra visszautaló keltezések lehetőségei a Passauból és Sankt Gallen-ből 164 érkező szerzetesek és világi papok alkotását, térítésük eredményességét dicséri: mivel a Dunántúl, sőt, a Duna-Tisza köze magyarságát csak ők készíthették elő a kereszténység befogadására. László Gyula véleménye szerint Halimba a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott, s a temetőben a honfoglaláskori (X. századi I. periódus) sírok a fejedelmi családhoz tartozó köznép hagyatékának tekinthetők. László felhívta a figyelmet a halimbai völgyben található Tormás forrásnévre.

165 Kiss Attila utalt Kralovánszky Alán tájékoztatására, aki Glaser Lajos munkája alapján ismer Halimba határában Tormás dűlő helynevet.

166 Bár a helynévi adatoknak ez esetben önmagukban nincs bizonyító erejük, Tormás egykori szállásbirtokára, köznépére való utalásnak, sejtetésnek a valószerűsége nem vesztett az erejéből, hanem inkább megszilárdult. Hiszen az, amit Tormás kereszténységéről tudhatunk, s az, amit a halimbai temető X. századi népéről — a szokásanyag elemzésével — megtudhattunk, éppenséggel nincs egymással ellentmondásban. A Tisza-Maros vidékén, a gyulák országrészén, Hierotheos püspök egyik missziós területén feltárt X. századi temetőkben régészetileg vajon igazolható-e a keleti egyház eredményes térítő tevékenysége? Vizsgálataink az alábbiakban a mai Csongrád megye területére szorítkoznak, s a problémát megközelítő módszereink változatlanok lesznek. Nézzük először Szentes-Szt. László nagyobbik temetőjét, amelyet a leközlője tévesen XI. századinak tartott.

167 Holott a 35 sírós keleti sírcsoport éppen úgy, mint a 73 sírós nyugati csaknem egészében a X. sz. második felére keltezhető. A melléklet nélküli sírok száma a keleti sírcsoportban 10 (28,5%). Itt a 13 férfisír közül 5 volt lelet nélküli (38,4%); 9 női sírból 2 (22,2%), és a 4 gyermeksírból 3 (75%). Két lovastemetkezés (az egyik csak jelképes) is előfordult ebben a sírcsoportban. A nagyobb, 73 sírós csoportban a melléklet nélküli sírok száma összesen 15 (20,54%). A 27 férfisír közül 11 volt lelet nélküli (40,74%), a 32 női sírból mindössze 3 (9,37%) és a 22 gyermeksír közül 4 (4,54%). Négy lovassír (3 jelképes) számaránya a kisebb, keleti csoporténak felel meg. A felékszerezettség vizsgálatánál a két sírcsoportot együtt tárgyaljuk. Azokat a sírokat emeljük ki, amelyekben egy fajtánál több ékszerféleség fordult elő (pl. ahol csak fülkarikát vagy csak gyűrűt találtak, azokat nem vettük tekintetbe). Az 1., 8., 16., 17., 18., 19., 20., 26., 31., 38., 40., 45., 48., 60., 63., 65., 66., 67., 70., 73., 75., 76., 77., 80., 82., 84., 85., 87., 89., 90., 91., 93., 95., 96., 98. és 108. sírokra mutathatunk rá. A 60. és a 77. sírokban férfit temettek el, a 63. sírban férfit kisleánnyal (az ékszerek jórésze a gyermeké lehetett), a 38. sír csontvázának a nemét a leírásban nem tüntették fel. 21 női és 13 gyermeksír arányaival számolhatunk, 86